Barta Sándor

1897-ben született Budapesten kisiparos családból. Középiskolai tanulmányai mellett szakmát is tanul. A háború alatt a munkásmozgalom vonzásába kerül, gyakran látogatja a Galilei-kör előadásait. Első írásai Kassák Ma című lapjában jelennek meg. A Tanácsköztársaság idején újságíró. A bécsi emigrációban egy ideig még Kassák köréhez tartozik. 1922-ben elhagyja a Mát, megalapítja az Akasztott Ember, majd 1924-ben az Ék című folyóiratot. Még ebben az évben Komját Egység-csoportjához csatlakozik és belép a kommunista pártba. 1925-ben a Szovjetunióba költözik. Tevékenyen részt vesz a Forradalmi Írók Nemzetközi Szervezete, a magyar írócsoport, majd később a Szovjet Írók Szövetsége munkájában. Írásait idehaza az Új Föld és a 100%, külföldön az emigrációs magyar sajtó közli. Kötetei jelennek meg oroszul és németül is. 1938-ban az ő szerkesztésében indul az Új Hang című folyóirat, nem sokkal ezután áldozatául esik a személyi kultusz törvénytelenségeinek.

Barta Sándor a korai magyar baloldali költőnemzedék tagjaként következetesen végigpróbálta annak minden konzekvenciájával együtt a megzavarodott és megingott világ lázállapotainak kifejezésére alkalmasnak látszó művészi lehetőségeket, az expresszionista-konstruktivista versépítés sok és nem is mindig termékeny változatát. Hovatovább megszűnik nála a logikai rend, felbomlanak a strófák, eltűnnek a rímek, képtelen képzetek és ötletforgácsok zsúfolódnak egymásra. Ez a líra már-már értelmetlenné válik, minden kétséget kizáróan nem lehet a tömegek kenyere, se a világ átalakításának eszköze. De Barta költészetének van egy másik ere is.

A forradalom tüzeiben megfiatalodó világ mámoros örömmel tölti meg expresszionista látomásait. Még két év után is így emlékezik:

A lecsurgó égen elevátorok lándzsáin zokogott a nap

... Hold ráfésülködött a remegő tornyokra,

a rendőrők már elsüllyedtek a kiáltások csöndjében,

... Az éjjel ragyogott,

új szagok kúposodtak,

a fiatalok száján új szavak csurogtak vetésbe,

minden megnőtt és felmagasodott,

az aszfaltmetropoliszokból pedig boldog seregek meneteltek

kék tógákban és sárga tógákban,

zöld tógákban és vörös tógákban,

s a partokon mindannyian megálltak:

izzó meteorok versenyeztek a föld felé.

S a realitás tartományaihoz nemcsak azután közeledett, amikor elvált a Mától, Kassák csoportjától, s előbb a saját lapjában, az Akasztott emberben majd az Ékben igyekezett világnézeti rendet teremteni, hogy végül is csatla-{609.}kozzon Komját Egységéhez és belépjen a kommunista pártba. A való világ elemei és a valóságos élet kérdései mindig is ott éltek Barta vízióiban. Foszlányokban vagy nagyobb egységekben, de jelen voltak a háborús őrülettel és az 1919-es forradalom után vérükontott kommunista mártírok emlékével való viaskodás gondjai. Vadul torlódó képzetkomplexumokat hasít ketté 1919-ben a "hegyekből felrakétázó" szabadult élet, amikor "a világ vacsoráján senki sem marad éhes", a Ki vagy? széles áradásában a múlt sötétjéből felmerülő emberibb világ körvonalai villannak elő, a Primitív szentháromság pedig, mint Illyés Gyula írja: "Kassák Mesteremberek című programos verse mellett a magyar aktivista költészet kiemelkedő remeke." Barta költészete nem népiesen életízű, hanem elsősorban intellektuális líra. Intellektualitását rendkívüli színérzékenysége és képalkotó fantáziája gazdagítja; a múlt üzeneteiként elő-elő csillannak ezek még a késői lírai riportokból is, amelyeket már a RAPP-korszak idején a Szovjetunióban írt.

Az Öntés című lírai riportból ilyen sorok ugranak elő:

... ott áll előttünk

Ázsia álmos sztyeppe-arcán,

fekete koromba és tűzbe keverten,

kokszkályháinak izzó szembogarával,

boglyas, szétzilált füst-hajába

a nap bronzcsatjával,

Ekkori líráját azonban egyre inkább elszürkíti a sematizmus, ez jellemzi több prózai művét is. Az 1935-ben írt Aranyásók című regényét, amely a századforduló világának rajza, már a realista ábrázolásmód jellemzi.

E csoport költői közül talán csak a csehszlovákiai magyar proletárköltő, Forbáth Imre őrzi meg mindvégig az osztályharcos, forradalmi költői mondanivaló kifejezésére az avantgard formanyelvét..

A korai szocialista lírának ezek a változásai többnyire az emigrációban, Bécsben, Kassán, majd egyre inkább Németországban és a Szovjetunióban zajlanak le s a nemzetközi proletárirodalommal való közvetlen korrespondencia jeleit mutatják. Az első magyar kommunista költő, Komját Aladár az indulás éveitől eltekintve, egész életművét az emigrációban teremti meg. A korai proletkultos-expresszionista periódustól az agitatív, szikár gondolatiságú Rapp-korszakon át az életes realizmusig ívelő pályája sok tekintetben korszakos jellemzője a magyar proletárlírának.