Földeák János

1910-ben született Budapesten, munkáscsaládból. Polgári iskolát végzett, majd kitanulta a könyvkötő szakmát, ebben dolgozott a felszabadulásig. Tevékenyen részt vett a munkásmozgalomban, 1930 óta tagja a pártnak, szakszervezete vezetőségi tagja volt. Írásai 1935-től a baloldali lapokban, folyóiratokban és a negyvenes években kiadott munkásírói antológiákban jelentek meg. 1945 után szakszervezeti titkár, majd vállalati vezérigazgató. 1955-től az Irodalmi Alap helyettes vezetője, 1960-tól igazgatója. József Attila-díjas.

Földeák János az egyik legjellegzetesebb képviselője a "munkásírók" csoportjának. A harmincas évek elején indult; szinte epikus bőséggel, megszakítatlan rendben áradó, hosszú sorokból építkező verseiben mintha csak a korabeli munkásélet kuszán örvénylő természetes mélységei tárulkoznának fel. Az osztályból kisugárzó erő inkább ösztönös érzékeléséről van itt szó; az első kötetet átható forrón erotikus szerelemvágy is a természeti világ elpusztít-{627.}hatatlan erőiről vall. A némileg iránytalan robbanékonyságot a rendező osztálytudat később szabályosabb formákba kényszeríti, a gondolati elem kiterjedése egyre inkább átsugározza a költői szándékot.

Földeák eszmeileg teljesen távol áll már első korszakában is a Munka-kör költőinek elvont, sápadt humanizmusától, rezignáltan fájdalmas lírájától; ő a nyersen érdes cselédparaszti és munkáséletről szól; de nem zengő dallamokban, hanem keményen tagolt, lüktető ritmusú, gondosan feszesre húzott versegységek végtelen gördülésében. Átérti helyzetét, ismeri a barbár tőkésrend arculatát, lefojtva erőit, az "új világ" fogadására készen áll: " ... ki most alul | vergődik még, de áldozat árán | majd diadallal szabadul!"

A felszabadulás után egy ideig őt is háttérbe szorították a munkás- és proletárirodalommal szemben ellenszenvet érző kultúrpolitikusok, de lírája mégis a hazájában uralkodó osztállyá lett munkásság öntudatával, pártosságával telítődött. Győzelmi jelentésként ad hírt egyszerűen és tárgyias realizmussal a szocialista építés előrehaladásáról, a megváltozott munkássorsról. Józan szemlélete a proletárirodalom egy régebbi fázisának emlékeit kelti új életre; a tények tisztelete, az álmodozó romantikától mentes objektivitás megteremtette a vershez illő nyelvet is, a higgadt, dísztelen, de pontos fogalmazásra alkalmas munkásbeszéd nemes változatát.

Az ötvenes években a párt eszméihez töretlenül hű munkásköltő aggodalmas vívódását halljuk ki verseiből. Az ellenforradalom leverése óta is egyre gazdagszik Földeák lírája, egyre színesebbé és többhúrúvá válik költészete. Igényes gondolati elmélyültséggel világítja át a mindennapok problematikáját, kommunista hit munkál markáns kontúrú költészetében.