| Szűzmáriás királyfi | TARTALOM | Címeresek |
A Szűzmáriás királyfi után többen Szabó Dezsőt emlegették Tamási Áron sugallójaként. Leghatározottabban – és a "tanítványt" nem vállalva – Szabó Dezső. A Segítség Boór Bálintjának tragédiáját vélte a Szűzmáriás királyfiban székelyre fordítani, de idétlenül – a regényt "sületlenség" címén tessékelte ki az irodalomból – azt vélte, hogy az ő művészetének napja mozdította írásra "az elficamodott székely góbét".
A Segítség és a Szűzmáriás királyfi gondolatvilágának az érintkezése nem is vitatható. A meg nem értett magyar zseni tragédiája, a keresztény kultúra alatt rejtező pogányság, a "rothadó" középosztály friss paraszti erőkkel való felfrissítésének gondolata – Szabó Dezső írásaiból vált leginkább ismertté a húszas években, a népmese regénnyé emelését is ő kísérelte meg először a Csodálatos életben. Lehetséges, hogy Tamási is az ő írásaiból kapott sugallatot, bár ezek a gondolatok akkor a levegőben kószáltak. Jó irányú művészi indítást azonban nem nagyon kapott Szabó Dezsőtől; nagyon is más az írói természete.
Szabó Dezső patetikus, vagdalkodó természet, Tamási Áron virágos lélek; Szabó Dezső mitologizálása szándékolt, programszerű, Tamásié inkább egy zárt etnikai egység mese- és balladavilágában gyökerezik. Szabó Dezső komor, retorikus stílusának alapszövete a Victor Hugo-i romantika, Tamási világában humor van és játék, közlő stílusa belső hullámzásával a Mikes Kelemenével tart – századokon átnyúlva – belső rokonságot.
S Nyirő József is csak eleinte lehetett Tamási ébresztője; Nyirő Szabó Dezsőre is visszhangzó, tragikus lírával fűtött írásai bátoríthatták a székely sors megírására. De útjuk hamarosan el is vált. Nyirő mindvégig a székely irodalom romantikus szárnyát jelentette, Tamási a romantikus kezdetektől a népi realizmus felé haladt.
| Szűzmáriás királyfi | TARTALOM | Címeresek |