{776.} Gyetvai János

1897-ben született. Gyetvai János agrárproletár családból származott, a háború alatt kapcsolódott bele az antimilitarista mozgalomba. A forradalmak alatt vöröskatona, Szamuely Tibor mellett harcolt. A Tanácsköztársaság után Bécsbe, később Berlinbe emigrált, majd Amerikában telepedett le. Az Új Előrénél három évig együtt dolgozott Lékaival, annak halála után két évtizeden keresztül ő a lap szerkesztője. 1945-ben hazatért Magyarországra, s életútjának tapasztalatait több önéletrajzi regényben, riportban tette közzé. Írói munkásságának legjelentősebb szakasza az 1920–24 közötti néhány év. Amit ekkor írt, szorosan hozzátartozik a szocialista irodalom születésének történetéhez, egyik-másik írásának kezdeményező jelentősége van.

Regényében, a Válságos éjszakában (1922) nem sokkal Lékai után nyúl hozzá a Tanácsköztársaság témájához. Nem a bukás utáni szituációt ábrázolja, hanem a Tanácsköztársaság idejében lejátszódó eseményeket. A forradalom és az ellenforradalom összecsapásának problematikája izgatja. Azt a pillanatot ragadja meg, amikor a fehér ellenforradalom először merészkedett a Tanácsköztársaságra támadni: a június 24-i "monitoros lázadás", a "ludovikás ellenforradalom" epizódját. "A kisregény alapgondolata – mint Illés Béla írja – a habozás nélküli és elszánt forradalmi cselekvés föltétlen szükségessége és jelentősége, szinte mereven állítva fel a tételt: "A fegyveres osztályharcban az győz, aki bátran támad." Gyetvai hősei a tömegek: vöröskatonák, matrózok, parasztok, akik hatalmas erővel és elszántsággal szegülnek szembe volt uraikkal, s verik le egyetlen éjszaka alatt a lázadást. A tömegből villanásszerűen válik ki egy-egy arcél, de az erő a tömegek mozgásának, indulatainak ábrázolásában van. A szimultanista technikával felépített regényben az események egyetlen éjszaka zajlanak le, de több színtéren s egymás mellett futó cselekményszálon. Ez az ábrázolás teszi lehetővé, hogy Gyetvai egyetlen éjszaka tükrében a forradalom és ellenforradalom összecsapásának országos méreteit ábrázolja. Így közvetett módon megvilágítja az egész drámai szituációt: a népi erők készenlétét a forradalom védelmére s a végleges bukás árnyékát előre vetítő ellenforradalmi szervezkedés, árulás képét.

Berlini tartózkodása idején két német nyelvű regénye is megjelent. Az An der Spitze der Bauern (A parasztok élén, 1924) című regényében egy kis parasztgyerek, Kollár Jani életútját ábrázolja a szolgasorstól a forradalmi öntudatra ébredésig. Nem szabályszerű regény ez, a vallomásos önéletrajzi elemek megfigyeléssel és tárgyi tapasztalatokkal ötvöződnek. Megformálásban Gyetvai az expresszionizmus líraiságával és tömörítő technikájával él. Lazán egymáshoz kapcsolódó drámai képek sorában szinte az egész forradalom történetét kívánja ábrázolni. Elbeszélése tulajdonképpen költői próza. A cselekmény kerete: az apa és a fiú között lezajló képzelt beszélgetés, amely szabad teret ad a szubjektivitásnak. Ehhez hasonló művészi megoldásokat találunk Die Krähe (A varjak, 1924) című regényében, amelyben a fehérterror légkörét eleveníti meg egy parasztasszony önéletrajzi vallomásának a keretében.

Gyetvai a negyedszázados újságírói tevékenység során újabb szépirodalmi művet nem írt. E művei annyiban jelentősek, hogy bennük mintegy fölsejlik – figurákban, tematikában és formai megoldásokban – a szocialista irodalom számos későbbi problémája. Útjelző szerepük van tehát, hatásuk a maguk {777.} idejében számottevő, hiszen egy teljesen előzmény nélküli, egy művészileg még meg nem ragadott valóság írói feldolgozásának első megnyilatkozásai. Esztétikai érték tekintetében a Válságos éjszaka élte túl keletkezésének korát; drámai témakezelése és kerekdedsége révén elbeszélő irodalmunk maradandó részéhez tartozik.

Gyetvai emigrációból való hazatérése után írt önéletrajzi regényei nem szépirodalmi célzatúak. Újságíróként bejárta egész Amerikát, különösképpen alaposan ismeri az amerikai munkásosztály helyzetét. Ezt láttam Amerikában (1952) s Fegyverek és emberek (1959) című munkájának szándéka a dokumentálás. Szépirodalmibb jellegű könyv a Két világ között (1963), amelyben emigrálását és amerikai éveit beszéli el. E művek a legutolsó évtized emlékirat irodalmának szerény igényű, de érdekes darabjai.