A "munkásírók" prózája
A szocialista emigrációból, az erdélyi Korunkból, és a hazai baloldali centrumokból (Népszava, Gondolat) kisugárzó hatások mind a költészetben, mind a prózában, sajátos erjedést indítottak meg. A munkásság vagy a parasztság soraiból jövő írók fognak tollat, s próbálnak képet adni a munkásosztály és a baloldali mozgalmakban részt vevő forradalmárok életéről. A "munkásírók" csoportja, valamint a tőlük függetlenül fellépő baloldali, proletárírók munkássága új törekvés kezdetét jelenti. Ez a törekvés a nagy nyomás, a háború alatt ki nem bontakozhatott, szabadabb – bár akkor sem teljes – lendületre csak 1945 után kaphatott. Az irány legjellegzetesebb képviselői mindenesetre esztétikailag is eredeti műveket hoznak létre: a belülről kibontakozó munkásábrázolás ígéretét.