Illés Endre

A harmadik nemzedék tagjai közül Illés Endre jut el legmesszebb, s pályája a szocializmusban teljesedik ki. Regény- és drámafordításokkal, jelentős kritikusi működéssel a háta mögött fordul a dráma felé. Első bemutatott drámája, a Törtetők (Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1941) nagy meglepetést kelt, éles társadalombírálata, az úri karrierizmus és protekcionizmus leleplezése még a konzervatív kritikát is állásfoglalásra kényszerítette. Illés "karikatúrá"-nak nevezi. Amikor a jellemző vonásokat túlhangsúlyozza, nem komikus hatást akar kiváltani, hanem szatirikust, drámája nem mosolyt fakaszt, hanem felháborodást, szenvedélyes állásfoglalást az úri középosztály közgondolkodásával, közerkölcsével szemben. S amikor a darab végén a felsült törtetőket Alsógabasra küldik az elhanyagolt isten háta mögötti telep vezetőinek, hadd fojtogassák ott egymást tovább, a kárörvendő nevetést dühödt felháborodás kíséri.

A darabot kitűnően megfigyelt, jól megkomponált, sokoldalúan jellemzett, mutatósan játszható hálás szerepek sora avatja színházilag is izgalmassá, érdekes feladattá. A két ifjú törtető, Czékey Ádám és Péceli Tibor rajza dramaturgiai telitalálat, egy egész korszak közgondolkodását fejezi ki. Illés jellemábrázolása analitikus. Orvos módjára elemez – nem hiába kezdte orvosként –, a figurák belső erkölcsi életét vizsgálja, mintegy röntgengép elé állítja őket, hogy a diagnózist megállapítandó, átvilágítson rajtuk. Következő darabjában láthatjuk majd ennek a módszernek (amelynek kialakításában minden bizonnyal Ibsen és O'Neill lehetett rá döntő hatással) lényegét és eredményeit. Szabatosan szerkeszt, bár a tudós és értő kritikus néha talán meg {834.} is nehezíti a drámaíró munkáját, az önmagát is túlságosan vizsgáló kritikusi magatartás visszafogja írói szenvedélyét és fantáziáját. Pedig ábrázolt konfliktusaiban robbanó erejű indulatok rejteznek, mint a Méregben (Pesti Színház, a Vígszínház Kamaraszínháza, 1943), amelyben emberi szenvedélyek zsilipjei szakadnak fel. A Méreg Illésnek mindmáig legfeszültebb drámája, a korszaknak is egyik kiemelkedő színműve. Kiváló kompozíciójú dráma, s értékét emeli intellektuális telítettségű, tisztán csengő nyelve. Illés Endre a látszólag hagyományos formát s a polgári drámák hagyományos cselekmény- és konfliktus-vázát egy izgalmas kísérletre használja fel. A háromszög-drámák bizonyos elemeit itt is megtaláljuk a két asszony között ingadozó, vergődő férfi alakjában és motívumaiban. De ebben a drámában egészen másról van szó. A Méreg – állapítja meg Németh László – szenvedély és halál viszonyáról szól. A "méreg", amelyre a cím utal, az alkotás kínja és szenvedélye, a szerelem kínja és szenvedélye. A főhős vívódását ma is tisztának, drámainak érezzük. Illés Endre lélekhelyzetek, belső állapotok analízisét adja, s a kitűnő lélektani megfigyelésekből példásan komponál egy öntörvényű pályát befutó drámai alakot. Ritka művészi önfegyelem biztosítja a dráma állandóan emelkedő, feszülő ritmusát. Pompás drámai alak a második feleség, Judit is, aki nagyon szereti férjét, de úgy, hogy nem ad föl semmit sem magából, "igazság és hazugság játékai közt" delejtűként mutatva a szenvedély irányát.