Molter Károly

Nemes egyénisége és tiszta, emberséges humora révén a "Mikszáth-tanítvány" Molter Károly (1890– ) a romániai magyar irodalom egyik legrokonszenvesebb képviselője. Ősei Bácskába származott németek, akik 1848-ban már a magyarok oldalán harcoltak, édesapja szocialistákkal rokonszenvező uradalmi kovácsmester. Tanári diplomát szerzett, Marosvásárhelyt telepedett le, több mint harminc éven át az itteni református kollégiumban tanított. A felszabadulás után néhány évig a kolozsvári egyetem német tanszékének professzora volt, 1950-ben nyugalomba vonult, azóta ismét Marosvásárhelyt él, idejét elsősorban irodalmi munkásságának szenteli. Az induló fiatal író példaképei, Jókai és Mikszáth hatása mindvégig kimutatható ábrázolásmódjában, írásainak anekdotikus formálásában. A mikszáthi iróniát Tolnai Lajos társadalombírálatával élesítve, a "nagy palóc" humorát édesanyjától örökölt természetes "witzmacheri" hajlamával és az Erdélyben eltanult góbés észjárás leleményeivel fűszerezve érlelte ki sajátos hangját.

Első novelláskötetének (Majdnem hősök, 1925) lapjait a bácskai gyermekkor és a kecskeméti diákévek idején megfigyelt figurák népesítik be. A rövid, csattanókra hegyezett írásokban olykor még érezni a századfordulói tárcanovella erőltetett romanticizmusát, de már az érett Molter erényei is felcsillannak. Már e kötetben is megfigyelhető humorának kettősége: racionális, metszően szatirikus élű a kispolgárság fonák tulajdonságait leleplező karcolatokban (Amadé meg a szász király, Asszony a nyeregben stb.), szívből jövő együttérzést tolmácsol ott, ahol az egyszerű emberekről szól az író (pl. Balázs ünneplője). Ez a hangváltakozás folytatódik a Bolond kisváros (1942) című kötet elbeszéléseiben, novellisztikájának legjava darabjaiban. Molter a haladó szellemű européer szemével nézte és idézte fel a lassan polgárosodó kisváros idejétmúlt légkörét, s ítélkezett a népi tehetségek kibontakozását gátló középosztályi korlátoltság felett.

Első nagyobb lélegzetű alkotása, a Melánia RT (1929) swifti eszközöket felhasználó szatíra, céltáblája az üzleti korrupció, s általában véve a "bűzlő" kapitalista morál. A könyv ragyogó alapötletre épült, kár, hogy ezt nem tudta következetesen végigvinni az író; az igen szellemes, de túlburjánzó mellékötletek a cselekményt nehezen áttekinthetővé teszik, s az ábrázolás {951.} veszít átfogó erejéből. Második regénye, a Tibold Márton (1937), rejtett önéletrajz. A német gyermekből radikális felfogású magyar tanárrá lett hős története a nemzetiségek barátságát példázza. A regény bátor humanista kiállás volt a német fajelmélet terjedése idején.

Molter Károly a felszabadulás óta szocialista szellemben folytatja munkásságát. Tevékenységének súlypontja áttevődik a kritikára és a tanulmányírásra – amelyet már korábban is művelt –, de a szépírói alkotómunkához sem lett hűtlen. A múlt kísérteteivel leszámoló novelláiban (Egy kövér lidérc, Mozgalmas ház, Nem vegyülnek) szatirikus hangja tér vissza, az új életről szóló elbeszéléseit derű, bizakodás hatja át. A Csaló is csalódik (1955) című vígjátékában régebbi parasztábrázolásának idilli színeit igyekszik korrigálni, s a falu életének forradalmi fejlődésében való bemutatására törekszik. A darab azonban – akárcsak többi vígjátéka: Harambasák (1920), Özvegyország (1926), Örökmozgó (1944)– nem éri el elbeszéléseinek művészi szintjét.