A "népi" mozgalomhoz közelálló törekvések. Erdélyi Fiatalok

Annak a folyamatnak megértéséhez, mely a transzilvanizmus "közös kisebbségi sorsra" hivatkozó, osztályok fölötti "nemzeti egység "– koncepciójának helikoni tömörülésétől a két világháború közötti romániai magyar irodalmi élet legprogresszívebb összefogásához, az 1937-es Vásárhelyi Találkozóhoz vezetett, ismerni kell e fejlődési irány néhány fontos közbeeső állomását.

{955.} A gazdasági válság és az ennek és egyéb tényezőknek következtében kialakuló új viszonyok már a húszas évek végén a társadalom időszerű problémáinak tanulmányozására és ábrázolására ösztönözték a Helikon-kör néhány tagját. 1930-ban pedig már egy önállóan szerveződő ifjú értelmiségi csoport lépett fel: az Erdélyi Fiatalok című folyóirat gárdája, azzal a kifejezett céllal, hogy szociális és kulturális mozgalmat indítson a falu megismerésére, a parasztság életkörülményeinek felmérésére, a nép körében végzendő oktató-felvilágosító munka megindítására. Ennek a falukutató-mozgalomnak a személyi összetétele igen vegyes volt: Balázs Ferenc, Bányai László, Demeter József, Dsida Jenő, Jancsó Benedek, Jancsó Elemér, László Dezső, Mikó Imre, Gagyi László, Kovács György, Kovács József, Méliusz József, Vita Zsigmond stb. fogtak össze ebben a keretben egy időre. Zavaros volt az ideológiájuk is: vallásos érzületből, nemzedéki öntudatból, a Szabó Dezső-féle fajvédő népiesség tanításaiból tevődött össze, de Ady és Móricz forradalmi demokratizmusának bizonyos elemei is befolyásolták. Népies, harmadikutas elképzeléseik ellenére, kezdetben hasznos és erjesztő tevékenységet fejtettek ki: szociográfiai munkát készítettek (kivált ezek közül Mikó Imre, a történelmi materializmus módszereit is alkalmazó, Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés című dolgozata, 1932), tájékoztató előadásokat tartottak és a romániai magyarság demokratikusabb irányú fejlődésének szükségességét hirdették. Folyóiratuk, az Erdélyi Fiatalok szerkesztője, László Dezső fogalmazza meg ezt a felismerést: "Azok a fajok, amelyeknek impériuma alá került a kisebbségi magyarság, a magyarnál jóval demokratább életet élnek. Anakronizmus volna ilyen államberendezés mellett azt a szellemet képviselni továbbra is, amely a demokráciával szemben Magyarországon, sajnos, ma talán jobban kísért, mint valaha."

Az Erdélyi Fiatalok-mozgalomnak 1931-ben szépirodalmi vetülete is jelentkezett. Új arcvonal címen tizenkilenc induló költő-író-esszéista ad közre antológiát (Bányai László, Bélteky László, Dáner Lajos, Debreczeni László, Flórián Tibor, Gagyi László, Jancsó Elemér, Janovics András, Katona Kovács Jenő, K. Grandpierre Emil, Kovács György, Kováts József, László Dezső, Méliusz József, Óvári Éva, Szemlér Ferenc, Thury Zsuzsa, Varró Dezső, Wass Albert). Jelentős művészi teljesítmény még nem tűnik fel ebben a kötetben, de a fiatal szerzők majd mindegyike a kortársi valóság jelenségeit dolgozza fel, és többen a munkások, parasztok társadalmi helyzetének kendőzetlen feltárására törekszenek.

Az ifjú falukutatók társaságában hamarosan megindul a világnézeti differenciálódás. Kialakul a balszárny, amely 1932-ben csatlakozik a munkásmozgalomhoz. Ez a csoport a kommunista befolyás alatt álló demokratikus szervezkedések számára sok értékes káderrel szolgált: munkatársakat adott a Falvak népe című kommunista irányítású hetilapnak, kikerültek közülük alapító tagjai a Magyar Dolgozók Szövetségének, a Madosznak, a Magyar Párt ellenzékéből életre hívott önálló demokratikus pártnak. A Korunk későbbi két főmunkatársa: Kovács Katona Jenő és Méliusz József is az Erdélyi Fiatalokhoz tartozott egy ideig.

Az Erdélyi Fiatalok törzse, amely a folyóiratot is megtartotta, végül a konzervatív nacionalista Magyar Párt irányvonalának követőjévé válik. Egy csoportja pedig 1935-ben új folyóiratot indít: a Makkai Sándor nézetei és {956.} Szekfű Gyula Széchenyi-koncepciója alapján eszmélkedő Hitelt. Ebben a körben később fasiszta befolyás érvényesül.

Az Erdélyi Fiatalok irodalmi elágazása a Jancsó Elemér vezette Ady Endre-Társaság is, mely az irodalom társadalmi funkciójának propagálására vállalkozott. Ennek a társaságnak a nevében fogalmazza meg 1935-ben Balogh Edgár az erdélyi magyar ifjúsági szervezetek tanácskozására szólító első felhívását.