{980.} Korvin Sándor
Korvin Sándor, családi nevén: Kálmán Imre a romániai magyar nyelvű szocialista irodalom ígéretes tehetsége volt. Rövid írói pályája egy, a korral birkózó nyugtalan lelkű entellektüel nagy akarásainak és letöréseinek tükre. 1913-ban született, alig húsz éves, amikor egy kéziratos verseskötettel Nagysomkútról Kolozsvárra érkezik, ahol Gaál Gábor veszi védőszárnyai alá a Korunknál. A polgári származású fiatalember elszakad osztályától, a külvárosok világához vonzódik, a munkássorsok fájdalmai és az értelmiségi proletárok keservei kérnek szót költeményeiben (Géptájakon, Dal a petróleumlámpáról), amelyeket a Népakaratban és a Korunkban publikál. Szenvedélyes buzgalommal merül el a magyar irodalom múltjába és a francia szellem mélységeibe, a költővel egyidőben bontakozik benne a műfordító, a kritikus és esszéista. József Attila mellett Aragon lesz legnagyobb hatású mestere, arra törekszik, hogy eleinte szabadon áradó verseit rímes-metrumos fegyelembe késztesse, s a korabeli avantgard költészet nyugtalanságát saját műveiben az oly igen áhított harmóniában oldja szét. Ez azonban sohasem sikerült neki, az Ábránd egy városi udvaron avagy Az éj, vén szénhordó című érett versei mélyén is ott munkál a munkásosztály ügyével való összeforrottság és az optimista nekigyűrkőzések mellett a keserűség a kegyetlen világ ellen, a megvertség és megalázottság tudata. Romain Rolland és André Gide, Stefan Zweig írói magatartásának humanista szintjeit mérlegeli, az illegalitásba szorított mozgalom lehetséges szövetségeseit keresi, etikai problémákkal viaskodik. Párizsi útja nem ad megnyugvást neki, Magam ellen című híres verse embertelen gyötrelmeiről tanúskodik. A Munkás Athenaeum körül csoportosuló szocialista írói körhöz tartozik, román költőket, a Népszavába francia proletáríróktól novellákat fordít, majd Malraux L'Espoir-ját kezdi átültetni, munkaszolgálatos idejéből való töredékei viszont már a francia antifasiszta neokatolikus líra felé való tapogatódzásról vallanak (Mit tudjátok ti, 1942). A meghurcolás során szerzett súlyos betegségébe hal bele 1944-ben. Torzóban maradt életműve az erdélyi szocialista líra jeles értéke.