Kovács György

Nemzedékének legharcosabb baloldali publicistái és a paraszti életet erőteljes realizmussal ábrázoló írók közé tartozik a falusi értelmiségi családból származó Kovács György (1911–). Újságírói pályáját az Ellenzéknél kezdte, majd egy ideig a Népakarat című hetilapot szerkesztette (1933). Bátor cikkeiért a reakciós sajtó hajszát indított ellene, ezért 1934-ben évekre szülőfalujába vonult vissza, s mint külső munkatárs a Brassói Lapokban kapott fórumot (1934–1940). A felszabadulás óta irodalmi és publicisztikai munkássága mellett tevékenyen részt vesz a közéletben, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, nemzetgyűlési képviselő.

Kovács György írásait kezdettől fogva népi-plebejus elkötelezettség hatja át. Indulása és eszmélkedése a harmincas évek elejére esik: első nagy, felrázó, állásfoglalásra késztető élménye a világgazdasági válság okozta nyomor, állástalanság volt. Ennek hatására korán felismerte a társadalmi megújhodás szükségességét, publicisztikájában már ekkor is sok kérdésben a kommunistákéival rokon nézeteket hirdetett. Művészetében – jóllehet törekedett rá, s a Romániában is kibontakozó proletárirodalom ösztönzése érezhető írásaiban – a felszabadulás előtt még nem tudta kellő megjelenítő erővel bemutatni a jövő erjedésének feltételeit, de kemény színekkel érzékeltette a fennálló társadalmi rendszer bűnösségét, tarthatatlanságát. 1945 előtt írott műveinek fő mondanivalója: minden változásért kiált.

Pályakezdő korszakát realista szemléletű, de elnagyolt s olykor didaktikus hangvételű írások jellemzik. A parasztság és az értelmiség nyomorát rajzolta meg bennük, egy-két novellájában a munkásélet ábrázolásával is megpróbálkozott. Első kiforrott írása a Bella vénlány marad című novella, amelyben finoman-közvetetten – s éppen ezáltal megdöbbentő drámaisággal – érezteti, hogyan hatol be pusztítóan az emberek magánéletébe a gazdasági válság. (Ebből az elbeszélésből kerekedett ki első regénye, a Pletykafészek.) A nyomor- és válságélmény mellett másik nagy témája a fiatal értelmiség felelősségre eszmélése, a "nem politizálok "elv illuzórikus voltának leleplezése (Záporeső című novella, Varjak a falu felett című regény, 1934).

{986.} A harmincas évek derekától kezdve Kovács György művészete elmélyült, valóságfedezete megnövekedett. Hosszas falusi tartózkodását tapasztalatszerzésre használta fel, állandóan járta a Székelyföldet. Körutjainak eredményeképpen egymás után kerültek ki tolla alól a falusi osztályharc egy-egy mozzanatát felvillantó vagy a parasztság egy-egy rétegének erkölcsi arculatát megvilágító s már nemcsak szándékukban realista alkotások. A sort A tűz kialszik (1934) című regény nyitotta meg, s a Tündérország, a Testamentum, a Falusi kaland című novellák és az Erdélyi tél (1936), a Szegények szerelme (1937), a Vörös Szamár (1939) című regények folytatják. Valamennyit tömör drámai helyzet-exponálás, minden cifraságtól mentes, kifejező stílus jellemzi. Ezek az írások mintegy előtanulmányul szolgáltak a következő években írott összegező művekhez, amelyekben Kovács a parasztélet átfogó ábrázolását kísérelte meg. Az Aranymező (1942) című regény középpontjában a parasztság kiterjedt, társadalmi helyzetét tekintve legingatagabb, középső rétegének problémája áll, a Kristófék kincse (1934-ben írta, de csak 1960-ban jelent meg) pedig egy szerteágazó család konfliktusoktól terhes sorsát tárja az olvasó elé, mintegy az egész falu keresztmetszetét adva. E két nagyigényű regény Kovács kritikai realista szakaszának csúcsteljesítménye, kár, hogy a széles kompozícióra törekvés nem párosul bennük – főleg az Aranymezőben – megfelelő művészi ökonómiával, az éles megfigyelésekre valló részletek nem mindig esnek a főcselekmény sodrába.

A felszabadulás óta Kovács művészete a szocialista realizmus irányában bontakozik tovább. Újabb regényeinek fő témája a falu szocialista átalakulásának folyamata (Foggal és körömmel, 1949; Sánta lelkek, 1961) és a román és a magyar nép baráti együttélése (Árnyék a völgyben, 1946; Bokréta, 1955). Írásaiban olykor kísért a sematizmus veszélye, de életismerete révén rendszerint úrrá lesz rajta. Alkotótevékenységének elismeréséül Állami-díjjal tüntették ki.