{188.} Zsigray Juliánna

Könnyed és felületes történeteiben Herczeg Ferenc témáit írta újra, irodalmi becsvágy nélkül; szándéka nem terjedt túl a szórakoztatáson: a kor Beniczkyné Bajza Lenkéje volt. Divatos közhelyeket öltöztetett tetszetős formába, a valóságról nem volt számontartható mondanivalója. Egyformán eszményítette a dzsentrit, arisztokratát és a nagyvilágban forgolódó gazdag polgárt. Szüts Mara házassága (1933) és Utolsó farsang (1934) című regényei a háború előtti évek csillogó dzsentri könnyelműségét giccsbe hajló, érzelmes álromantikával ábrázolták. Egyik legsikeresebb képviselője a hamis eszményeket nyújtó konzervatív szellemű, úri közönséget kiszolgáló szórakoztató irodalomnak (Lázadó szív, 1942, stb.), egyaránt kedvelt írója lehetett a keresztény úri középosztálynak és a nagyvilági élet titkaira éhes igénytelen kispolgári olvasónak.

Újabban irodalmi életrajzregényeket ír (Sugárúti palota, 1959; Az eltékozolt élet, 1963).