Különös álom: római katakombában sétálok egy idős férfivel, kinek a fejét csuklya fedi, kezében pedig viharlámpa van. Mindenütt csontok, kövek és döbbenetes némaság. A lábam alatt kopott kőlap – sírkő lehetett talán azelőtt? Az öreg felolvassa a rajta lévő írást: „Körülöttem repkények indái suhognak, / távolabb ódon falak. / Hűtlen istenek álcázott nyomdokain / zihálva orkánzik lovunk.” Szentül hiszem, hogy Petrónius látogatott meg álmomban, és elmondta nékem a Szatírikon négy, elveszett sorát.