20. család: Drongó-félék vagy gébicslégykapó-félék (Dicruridae) | TARTALOM | Paradicsommadár (Paradisea L.) |
FEJEZETEK
A paradicsommadárfélék családjának tagjai igen közeli rokonságban vannak a varjúfélékkel. Testhosszuk 16 és 100 cm között változik. Az ivarok teljesen kifejlett korban kevés kivétellel nagyon különböznek egymástól. Míg a tojók egyszerű színezetűek, legtöbbnyire szürke, vagy barna alapon sötéten hullámosak, vagy szalagozottak, addig a legtöbb faj öreg hímjei oly pompás és feltűnő szép színezetűek, hogy azokkal csupán a leggyönyörűbb kolibrik vetekedhetnek. Némelyek persze majdnem inkább bizarrok, mint szépek. A „dísztollakat” a legkülönbözőbb testrészeken viselik, nem ritkán nemcsak egy testrészen, hanem egyszerre több helyen is és pedig: a fejen, a homlokon, a csőr töve mögött a fejtetőn és az arc oldalán, a nyakon és a törzsoldalain, valamint a farokban. Minthogy jól fejlett harántcsíkozott bőrizmokkal tudják őket mozgatni, azért még fokozódik ezeknek a dísztollaknak a pompája és hatása, amelyeket azonban csak a szaporítás idejében néhány hónapon át viselnek. Az egyes dísztollak nagyon változatos képződmények. Különleges voltuk néha csak abban nyilvánul, hogy egyszerűen meghosszabbodtak, vagy zászlójuk laza és foszlott; gyakori eset, hogy a zászló csak a toll szárának a végén van kifejlődve, egyébként a toll szára csupasz. Az is előfordul, hogy a toll szára végig csupasz, egyszerűen csak drótformájú, vagy lemezformára kiszélesedő, halcsontszerű és hullámos; legcsodálatosabbak a Pteridophora alberti meghosszabodott dísztollai, melyeket későbben ismertetek. Némely fajnál mind a két nem fején csupasz részek is mutatkoznak, melyek néha bőrlebeny alakúak. A fiatal hímek mindig a tojókhoz hasonlítanak.
Különös sajátságok jelentkeznek ennek a családnak néhány tagjánál a légcsőben. A drótfarkú paradicsombanka (Seleucides ignotus Forst.) hímjénél a légcső nyolc alsó gyűrűje jelentékenyen nagyobb, nevezetesen jóval magasabb a többinél s előlről hátrafelé kissé laposabbak. Lényegesebb az egymással közeli rokonságban álló Manucodia és Phonygammus nemek légcsöveinek átalakulása, amennyiben ezeknél hurkok képződtek, ami máskülönben az éneklőknél nem fordul elő. A Manucodia-nál csupán egyetlenegy hurok van, amely fajok szerint különböző nagyságú. A Phonygammus nemzetségnél a vén hímek légcsöve rendkívül megnyúlt, ötszöröse, sőt ennél többszöröse a testhosszának és sűrű csavarmenetekben a bőr és mellizomzat közé ékelve hosszúkás köralakú pajzsot alkot, amely elől domború, hátul homorú s a közepén van a hurok hajlása. Bizonyára ezeknek az átalakulásoknak a következménye a paradicsommadarak hangjának sajátságos volta. Thomson szerint a Manucodia comrii Scl. hangja különös, igen mély, rezgő fütty, mely oly erős és átható, hogy a tengeren a partvonaltól egy kilométernyi távolságban is hallják. A Phonygammus hívása igen mély és erőteljes, feltűnő hosszú ideig tartó és nincs olyan madárfaj, amelynek hangjával össze lehetne hasonlítani.
A paradicsommadarak jelenleg ismert közel 100 faja az ausztráliai földrajzi terület lakói. A Manucodia comrii Scl. csak a d’Entrecasteaux szigetcsoporton tanyázik, Új-Guinea északnyugati partvidékén, ahol ez a leggyakoribb madárfaj és a Paradisea decora Salv. et Godm. Thomson szerint csupán az ehhez a szigetcsoporthoz tartozó Fergusson-sziget egyik hegyén lelhető fel.
Minél tovább halad Új-Guinea felkutatása, annál több paradicsommadárfaj válik ismeretessé. Rothschild Walter alapos monografiájának megjelenése óta, tehát 1898 óta mintegy 20 új fajt írtak le és el lehetünk készülve még néhány meglepetésre.
A paradicsommadártollak lebilincselő szépsége és csodás fénye már régóta lekötötte az emberek érdeklődését. A bennszülöttek a hosszú fark- és oldaltollakkal testüket, a rövid tollakkal pedig fegyvereiket ékesítik; a paradicsommadár bőre ezért még a bennszülöttek számára is bizonyos kereskedelmi értéket jelent. Európába már évszázadok óta importálják és különösen a hollandusok fogadták el szívesen csereérték gyanánt.
A paradicsommadarak vadászata a hölgyek egy részének eléggé el nem ítélhető divathóbortja és fényűzési vágya következtében ijesztő méreteket öltött. Csak a Vilmos Császár-Föld német védterületéről 1910-ben nem kevesebb, mint 5706 paradicsommadarat szállítottak ki 171.000 márka értékben, sőt a következő évben 7376 darabot 222.300 márka értékben, annak dacára, hogy a német védterületen 1892 óta már tilalmi időt is életbeléptettek! Már most is rohamosan fogy Aru szigetén ezeknek a gyönyörű madaraknak a száma és ugyanilyen rohamosan fogy Új-Guinea egyéb vidékén is.
Az első paradicsommadár, mely elevenen Európába érkezett, a pápua-paradicsommadár (Paradisea minor Shaw) 1862-ben.
20. család: Drongó-félék vagy gébicslégykapó-félék (Dicruridae) | TARTALOM | Paradicsommadár (Paradisea L.) |