20. család: Drongó-félék vagy gébicslégykapó-félék (Dicruridae)

A drongófélék családja éppen úgy rokonságban van a varjúfélékkel, mint a paradicsommadárfélék, de viszont a gébicsekre emlékeztető vonások is vannak bennük. Gébicsszerű mindenekelőtt egész testalkatuk, a kampós, a hegye előtt bevágott csőr, valamint a tojások színezete. A gébicslégykapó elnevezés onnan ered, hogy légykapó módjára, röptükben is fogdossák a rovarokat. Testük ismertetőjegyeire vonatkozólag még megemlítendő, hogy orrlyukaik – miként a varjaknál – sörtékkel borítottak, hogy hosszú szárnyuk negyedik és ötödik elsőrendű evezője a leghosszabb és hogy a legtöbbnyire villás, hosszú farok tollazata fekete, gyakran fénylő.

A család, mely 73 fajt és fajtát számlál, egész Afrikát lakja a Szaharától és Abesszíniától délre, Madagaszkár és a Mayotta-(Comori) szigeteket, valamint egész Indiát és Dél-Kínát, Ceylont, az Andaman és Szunda-, a Molukki- és Fülöp-szigeteket, Hainant, Formózát és a Pápua-szigeteket egészen Ausztrália északi részéig.

A szerecsendrongó (Dicrurus afer Lcht.)

A Dicrurus Vieill. főnemhez tartozik, mely előfordul egész Afrikában, kivéve annak nyugati, a Niger és a Kongó közötti részét, a szerecsen drongó, Dicrurus afer Lcht. (Buchanga afra, adsimilis). Villás farkának külső tollai lantszerűen kifelé hajlanak. Tollazata acélfényű fekete, hasi oldala halványabb, homloka és szemsávja bársonyfeketék, csőre és lába szintén fekete, szeme vörös.

A paradicsomdrongó (Dissemurus paradiseus L.)

A Dissemurus Glog. (Dicrurus, Edolius) nemzetség legismertebb faja, más néven Dissemurus malabaricus, rokonaitól abban különbözik, hogy a feje elején hátrahajló tollsapkája van, melynek terjedelme tartózkodási helye szerint nagyon változó. További különbség az enyhén villás fark külső tollaiban van, melyek rendkívül hosszúak, csupaszszárúak, a hegyükön egyoldalúan befelé csavart zászlóval. Dús tollazata egyenletesen fekete, acélkékfényű, szeme vörös, csőre és lábai feketék. A paradicsomdrongó hazája Elő-India, Ceylon, Burma, Malakka, Borneo, Szumátra és Jáva.

A drongók hazájuk legfeltűnőbb madarai közé tartoznak. Nem ritkán hű kísérői a legelőjószágnak is, melyek hátára éppoly nyugodtan szállnak, mint rendes lesőhelyükre.

Érzékei közül kétségtelenül a látása a legkiválóbb. A drongó a repülő rovart már nagy távolságra megpillantja és nagy, mindig élénk szeme alkonyatkor sem hagyja cserben. Hogy hallása sem kevésbbé tökéletes, azt bizonyítja kiváló éneklése és utánzóképessége, mely utóbbit több fajnál tudtak megfigyelni. A gébicslégykapók rendes hangja hangos, kellemetlen, érdes fütyülés, vagy nehezen festhető, sajátságos karattyolás, mely oly szokatlan, hogyha egyszer hallottuk, soha többé félre nem ismerhetjük.

A drongók nem csupán csacsogók, hanem élénkek, mozgékonyak és adott esetben igen bátrak is. Blyth megfigyelte, amint egy drongó pálmamókusra vágott és Gurney közli, hogy a szerecsendrongó minden habozás nélkül megtámadja a legnagyobb ragadozó madarakat is. A gébicslégykapók elszántsága tetőpontját éri el, ha egyikük baglyot, vagy más feltűnő és látszólag tehetetlen madarat fedez fel. A szemtelen törpe ilyen esetben ismételten gyorsan a magasba emelkedik, hangos és érdes hangokat hallat és farkát hol szétterjesztve, hol összecsukva, felülről hevesen csap le. Böhm megfigyelése szerint a szerecsendrongó az ember iránt oly bizalommal viseltetik, hogy néhány lépésre megközelíthetjük, a nélkül, hogy elröpülne. Valamennyi Indiában élő gébicslégykapó a bennszülöttek kedvelt kalitkamadara. A fogságot hamar megszokják, a legegyszerűbb eledellel beérik, megszelídülnek, engedelmesek, szorgalmasan dalolnak és gazdájukat a legkülönbözőbb s egyúttal a legjobb madárénekek kiváló utánzásával gyönyörködtetik. Nálunk ritkábban látjuk őket fogságban, legalább sokkal ritkábban, mint a hogyan azt megérdemelnék; még leginkább a paradicsomdrongóval találkozhatunk.