Kékszajkó (Cyanocitta Strickl.)

A kékszajkó tíz fajt számláló nemzetsége Amerika északi felét lakja, dél felé Mexikóig és Guatemalaig. Termetük karcsú, csőrük rövid, erős, alig ívelt és hegyes, szárnyuk rövid, a negyedik és ötödik evezőtoll hosszabb a többieknél, farkuk hosszú és erősen kerekített, tollazatuk foszlós puha és fénylő, a fej tollazata jól fejlett bóbítává hosszabbodott meg.

A búbos kékszajkó (Cyanocitta cristata L.)

Búbos kékszajkó (Cyanocitta cristata L.).

A kékszajkók legismertebb faja. Tollazatának fő színe felül fénylőkék; a farktollak keskeny, sötét szalagokkal, a szárnytollak egyes fekete végfoltokkal rajzoltak; a másodrendű evezők, a nagyobb szárnyfedőtollak és az oldalsó farktollak végei, úgyszintén az alsó test a melltől kezdve fehér vagy szürkésfehér színű; feje teteje és búbja halványkék; a tarkótól a szemek fölött a felső nyak fölé nyomuló, gyűrűalakú szalag, amely a fehér fejoldalakat és torkot szegélyezi, valamint a szemek felé kantárszerűen meghosszabbodó, keskeny homlokszalag mélyfekete. Szeme szürkebarnás, csőre és lábai feketebarnák.

Minden természetbúvár egyetért abban, hogy a búbos kékszajkó, a „Blue Jay” – mint az amerikaiak nevezik – az északamerikai erdőségek ékessége. S ennek dacára ez a madár csak kevés barátot tudott magának szerezni. Különféle hangokat utánoz, tisztára ragadozó életmódot folytat, egyszóval minden tekintetben méltó rokona a mi mátyásunknak.

A fészekből fiatalon szedett búbos kékszajkók csakhamar megszelídülnek, de elkülönítve kell őket a kalitkában tartani, mert különben más madárfajokat vérszomjasan megtámadnak és megölnek. Egy társas kalitkában tartott búbos kékszajkó egymásután összes lakótársait elpusztította. Az öreg példányok is könnyen beletörődnek szabadságuk elvesztésébe.

Az üstökös kékszajkó (Cyanocitta diademata Bp.)

Üstökös kékszajkó (Cyanocitta diademata Bp.).

A búbos kékszajkót Mexikó hegyvidékein és a Sziklás-hegységben, föl Utahig, a talán még szebb üstökös kékszajkó (Ridgway szerint a Cyanovitta stelleri Gm. nevű faj alfaja) helyettesíti, mely különösen magas, fölmereszthető üstöke által tűnik ki. Feje és üstöke tengerkék, fejeleje ezüstös kobaltkék, az üstök elülső része élénkkék, orrtollai, kantárja és fejoldalai feketék, a pofák és fülfedők elmosódott kékesszínűek, a szemöldök táján és a szem alatt lévő kisebb, kerek folt fehér, felsőrészei egészben zöldeskékek, a hát alja és a felső farkfedőtollak élénkebb színűek és inkább kobaltkékek, az álltollai szürkésfehérek, egyéb alsórészei világos kobaltkékek, torka és melle bíboroskék; a szárnyak sötétebb kékek, mint a hát, az elsőrendű evezők külső szegélye világos zöldeskék, az összes nagyobb fedőtollak, úgyszintén a másodrendű evezők és a sötétkék farktollak sűrűen feketén harántsávozottak. Szeme barna, csőre, valamint lábai feketék. A legkülönbözőbb madarak hangját utánozza és minden vele együttélő erdei szárnyas lakónak énekéből egyes részeket kitünően előad.

Valamennyi apró madár gyűlöli és fél tőle mindenütt. De neki is vannak ellenségei. Az összes apró királymadarak és légykapók, sőt a harkályok is megtámadják és elkergetik őket. Az ember ritkán üldözi és talán sohasem különösebb igyekezettel és gyűlölettel, mert színbeli szépsége, csinos rajzolata, élénk lénye több barátot szerez neki, mint amennyit megérdemel.