Pirókszajkó (Struthidea Gould) | TARTALOM | Huja (Heteralocha Cab.) |
Összesen csak két faj tartozik a havasi varjú rendkívül sajátságos nemzetségébe, amelyek Európa, Észak-Ázsia és Észak-Afrika hegységeiben élnek. Ami rajtuk különösen föltűnik, az a vörös- vagy sárgaszínű csőr, mely tollazatuk feketeségétől élénken elüt. Csüdjük elül és hátul osztatlan vérteket visel. Csőrük vékony és különböző hosszúságú, orrfedőtollaik rövidek és sűrűn állók. Farkuk csapottvégű.
A havasi csóka (Pyrrhocorax, graculus L.)
Csőre hossza alig akkora, mint a fejhossza, gyengén hajlott, sárgaszínű; tollazata a feketerigóéhoz hasonlít, az öreg madaraké bársonyfekete, a fiataloké fénytelen fekete; az utóbbiak lába barnás, az öregeké vörös. Szeme barna.
A havasi csóka Dél-Európa majdnem minden magas hegységében el van terjedve. A Magas-Tátrában csak egyszer fordult elő.
Fogságban való életéről ugyanazt mondhatom itt, amit a következő fajról, a havasi varjúról; legalább is én úgy az egyik, mint a másik fajbeli ápoltjaimon valami lényeges különbséget nem tudtam megfigyelni.
A havasi csóka Magyarországon a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Az első példányt még Petényi szerezte Zólyom megyéből, a másodikat 1886 nov. 26-án ejtették el Feketeváros mellett Sopron megyében. Előbbi a Nemzeti Múzeumban van, utóbbi a Huszthy-féle gyüjteményben a lékai várban. Wentzel ezenkívül 1850 június havában figyelt meg egy csoportot a Tátrában, Kocyán pedig egy Újsticben, Árva megyében, lőtt példányt adott a poprádi Múzeumnak. A világháború folyamán is látott egy csapatot a Kárpátokban egy osztrák mérnöktiszt, aki hazájából jól ismeri ezt a madarat. Dr. Madarász szerint a Magyar-Horvát Tengerpart sziklás hegyvidékén állandóan költ kisebb számban. Gazdasági jelentősége nincs.
A havasi varjú (Pyrrhocorax pyrrhocorax L.)
[Régebben: P. graculus és Graculus graculus.]
Nagyon megnyúlt, vékony és ívalakú csőrével tűnik ki. Úgy ez, valamint közepesen hosszú s rövidujjú lába pompás korálpiros színű; szeme sötétbarna, tollazata egyenletesen fénylő zöldes- vagy kékesfekete.
Ennek a minden tekintetben vonzó és figyelemreméltó madárnak a hazája az európai Alpok egész kiterjedésükben, a Kárpátok, a Balkán a Pyreneusok és Spanyolország csaknem minden többi hegysége, valamint minden hegység az Uraltól és Kaukázustól a kínai hegyláncokig és a Himalájában Bhutanig; a nyugatfrancia partvidék a normann szigetekig, Nagy-Britannia és Irország, az Atlasz és Abesszínia legmagasabb hegyormai.
Minden varjú-féle vonzó kalitkamadár, de egyetlen egy sem éri ebben utól a havasi varjút. Valamirevaló gondos ápolás mellett hamarosan roppant szeliddé és bizalmassá válik, ápolójával benső barátságot köt, megérti a neki adott nevet, hívásra jön, a kalitkából való ki- és berepülésre szoktatható és megfelelően elhelyezve és gondozva, szaporodik is a fogságban. Idővel a szó legjobb értelmében háziállattá válik; az ismerősöket meg tudja különböztetni az idegenektől, minden eseményben résztvesz, más háziállatokkal is megbarátkozik, lassanként egész kincsre való tapasztalatot gyüjt össze, mindig okosabbá, de persze mind agyafúrtabbá is válik és végül a ház lakosságának tekintélyes tagja lesz.
Fogságban való tartása nagyon egyszerű. Noha a havasi varjú főleg hússal él, de majdnem minden más eledelt is elfogad, amelyet az ember megeszik. A fehérkenyér nyalánkságai közé tartozik, nem kevésbbé a friss túró, azonban nem veti meg az apró gerinces állatokat sem, jóllehet hosszabb ideig kell fáradoznia, míg egy egeret vagy madarat megöl vagy fölaprít. A gyengébb madarakat nagy dühvel támadja meg és a vele egyforma erősekkel, pl. szajkókkal és csókákkal is csúful elbánik.
Pirókszajkó (Struthidea Gould) | TARTALOM | Huja (Heteralocha Cab.) |