Huja (Heteralocha Cab.)

[Régebben: Neomorpha Creadion.]

A huja-nemzetség nemcsak a legközelebbi rokonaitól, de egyáltalában minden ismert madártól abban különbözik, hogy a tojó csőre a hímétől lényegesen eltér. Egyetlen faj tartozik ide.

A huja (Heteralocha acutirostris Gould)

Huja (Heteralocha acutirostris Gould.).

Új-Zélandon honos. A hím csőre körülbelül olyan hosszú, mint a fej, ormán majdnem egyenes, keresztmetszete laposan kerekített, töve magas, oldalt erősen összenyomott, de egészben véve egyenletesen vékonyodik a hegye felé; a tojó csőrhossza ezzel szemben több mint kétszerese a hím csőrének, elkeskenyedő, észrevehetően görbült, finom hegybe húzódott és a felső káva az alsó fölé hosszabbodott meg. Magascsűdű és hosszúujjú lábai rendkívül fejlett, erősen hajlott karmokkal fegyverzettek; szárnya hosszú, de kerekített; farka középhosszú, széles, gyengén kerekített; aprótollazata dús, sűrű és kissé fénylő. A tollazat a kormánytollak végén lévő széles fehér szegély kivételével egyszínűen fekete, gyöngén zöldesbe játszó; a szem mélybarna; a csőr elefántcsontfehér, tövén feketésszürke; nagy, csaknem négyszögletes szájzuglebenye narancsszínű; lába sötét kékesszürke. A fiatal madarak csak abban különböznek az öregektől, hogy farkvégi szalagjuk vörösesfehér színű és alsó farkfedőtollaik fehéren szegettek.

A huja szórványos előfordulásának és állandóan előrehaladó fogyásának főoka abban keresendő, hogy a bennszülöttek tollait fejdíszül használják, azok élénk keresletnek örvendenek és drágán fizetik őket és ezért a huját üldözik, ahol és amikor csak tehetik. Az újzélandi kutatók valószínűleg nem tévednek, amikor attól félnek, hogy a maorik ezen kedvtelése miatt ez az annyira érdekes madár előbb-utóbb kipusztul.