1. Kabócatamarinok (Callimico Ribeiro)

A karmosmajmok és a többi délamerikai majom között éles határt lehetne vonni, ha nem volna egy átmenetet jelentő majom. Ez az Amazon mellett él, külsőleg éppolyan, mintha tamarinfaj volna. A délamerikai állatvilág egyik neves kutatójának, Goeldinak tiszteletére Oldfield Thomas Midas goeldii néven írja le. Legújabban Ribeiro írta le a parai múzeumban lévő példány után és az évek óta ott működő zoológusnő, Snethlage tiszteletére nevezte el. De a nem nevét is meg kellett választania, mert észrevette, hogy feje, a zápfogak alakja eltérő a karmosmajmokétól és ebben a tekintetben a délamerikai majmok másik, nagyobb csoportjába tartozik. Ezért a neve: Callimico Ribeiro. Lényegében összekötő kapocs a tamarinok és kabócamajmok között, ezért talán ugró tamarin lenne a találó neve (Callimico goeldii Thos.).

Ez az átmenetet jelentő majom új, élénkebb megvilágításban mutatja a karmosmajmok helyét és származását. Az ugró tamarinra hivatkozva Pocock azt a kérdést veti fel, hogy a karmosmajmok nem valami elkorcsosodott oldalága-e a többi amerikai majomnak? Hátha az utóbbiakból kell levezetni a karmosmajmokat és nem megfordítva! Végtagjaik alkotása és karmos-körmökkel való felszereltsége talán megmagyarázható kicsinységükkel, mely miatt kénytelenek a fákon inkább mókus-, mint majommódra mozogni. Ehhez járul, hogy karomszerű körmöket más délamerikai majmoknál is találunk. A karmok tehát nem tekinthetők ősképződménynek, mert különben a félmajmoknál is fel kellene ezeket lelni, holott éppen ellenkezőleg, ezeknek van legszélesebb laposkörmük.