29. család: Ökörszem-félék (Troglodytidae)

FEJEZETEK

Vízirigó (Cinclus Borkh.)

Ez a kicsiny vagy középnagyságú, zömöktestű és túlnyomóan egységes színezetű madarakból álló család több mint 250 fajt foglal magában.

Az ökörszemek tulajdonképpeni hazája Amerika melegebb éghajlatú államai. Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában csak kevés faj él. Nem fordulnak elő a Nagy Antillákon, a Gálopágosz-szigeteken, Afrikában az Atlasz-országok kivételével, Új-Zélandban és a Csendes-óceán szigetein.

Eddigi ismereteink szerint valamennyi faj többé-kevésbbé kitünő énekes. Egyesek hazájuk legjobb énekeseihez tartoznak. Az egyik faj: a harangmadár, vagy flageolette-madár (Leucolepia musica Bodd., Cyphorhinus musicus Bodd.) Amerika térítő-övi országainak legkiválóbb énekeseként szerepel. Ez az ének apró üvegcsengetyűk hangjához hasonlítható, olymódon, hogy a csengetyűhangok sokféleképpen, de a zenei hangzatoknak megfelelően vannak hangolva, úgyhogy ez az énekük zeneileg össze van hangolva s amint halkan és ünnepélyesen lehallatszanak a fák koronáiból a csengő és mégis annyira lágy és fülbemászó szólamok, a hallgató valósággal földöntúli zenét vél hallgatni, amilyent sehol másutt nem hallott s amiről azt hitte, hogy ezen a földön nem is lehet hallani. Ennek a rendkívüli énektehetségnek a hatását e madár vonzó lénye még csak fokozza. Az ökörszemfélék bizalmasak, nem félnek az embertől és minden félelem nélkül forgolódnak közelükben, még a ház belsejébe is bátran benyomulnak. Élvezik is mindenütt az emberek szeretetét, és egyesek fokozott védelemben is részesülnek. Nézetem szerint ezzel magyarázható meg a különféle népeknek az a sok és kedves mondája, mely az ökörszem lényét és életét dicsőíti.

Le kell mondanom arról, hogy ezzel a nagyszámú és terjedelmes madárcsaláddal érdeme szerint foglalkozzam, s ezért a következőkben inkább a nálunk honos ökörszem tárgyalására kell szorítkoznom, amely a Troglodytes Vieill. nemzetségnek főképviselője.

Az ökörszem (Troglodytes lroglodytes L.)

Egyéb latin nevei Anorthura, mint nemi és parvulus, mint faji név. Az ökörszem a hazai madárvilág törpéihez tartozik. Scully szerint Turkesztánban „Cir toghram”-nak – „egyfalat”-nak nevezik. Tollazata felül rozsdabarnán vagy rozsdaszürkén alapozott, sötétbarna hullámvonalakkal, alul halványabb. A középső szárnyfedők hegyét hosszúkás, kerekded fehér pettyecskék díszítik, melyek hátsó része feketére szegett. Az evezők belső zászlója sötét barnásszürke; a külső zászló felváltva világos rozsdássárgásan és feketén harántcsíkozott vagy foltozott. A farktollak vörösesbarnák, oldalt halványabbak, határozottan kivehető hullámalakú sötétbarna harántcsíkokkal. Szeme barna, a felső káva sötétbarna, az alsó halvány szaruszínű, lába vörösesszürke. Kitünő és rendkívül kellemes éneke sokféle, kellemesen váltakozó, tisztán csengő szólamból áll, melyek az elég hosszú ének közepén zengő, a vége felé elhalkuló trillává alakulnak; utóbbit az ének befejeztével gyakran megismétli s ezáltal az egész éneket mintegy befejezi. Az ének hangjai oly erősek és teltek, hogy valósággal csodálkozik rajta az ember, hogy tud ilyen parányi madárka ekkora hangot adni. A téli hónapokban, amikor minden madárdal elhallgat, ez az ének valóban rendkívüli hatással van az ember kedélyére.

Az ökörszemet alkalmilag csapóhálóval, lószőrhurokkal vagy lépvesszővel szokták fogni, azonban a fogságot nehezen szokja meg. Ha fogságban tartása sikerül, ez a rendkívül bájos teremtés a kalitkában igaz örömet szerez a madárkedvelőnek. A fogságban tartottak, melyeket magam ápoltam, vagy amelyeket másoknál láttam, minden alkalommal valósággal elbűvöltek.

Csak igen csekély mértékben ismerjük az ökörszemeket fenyegető veszélyeket; ellenségeit se ismerjük teljesen; hogy azonban sok ellensége van, az nem lehet kétséges, mert különben ez a nagyon szapora madár sokkal gyakoribb jelenség volna.

Magyarországon az ökörszem – egyéb népies nevei szerint tüskebujkáló, csuk, csaláncsattogató – mindenütt előforduló madár, de sehol se mondható nagyon gyakorinak. Úgy a magasabb, mint az alacsonyabb hegyvidéken, dombvidéken és síkságon is fészkel, de utóbbi helyen észrevehetően ritkábban. Igazi hazája mégis az erdős hegyvidék. Valószínű, hogy az állomány kisebb része télire elvonul, de legnagyobb részben lehúzódik a síkságra. így pl. az Alföldön télen át föltünően gyakoribb szokott lenni, mint nyáron. Az Alföldön aztán a hiányzó fenyvesek és tölgyesek helyett a nádasok adnak neki menhelyet. Télen át a legcsikorgóbb hidegben, amikor a nádasok alját vastag hóréteg borítja, mindig biztosan számíthatunk rá, hogy ott megtaláljuk.

Az ökörszem gazdasági jelentősége abban van, hogy mint a legsűrűbb bozótok lakója, ott pusztítja a káros rovarokat, ahová más madár nem tud eljutni. Csiki Ernő nagyobb számú gyomortartalomvizsgálat alapján a következőképpen jellemzi rovarirtó működését: „Az ökörszem gyomortartalmában talált állatok jegyzéke megerősíti madarunk hasznos munkálkodását a természet háztartásában. Ezen működése annál fontosabb, mert éppen a legsűrűbb bokrokat és más kis búvóhelyeket is felkeresi, ahová más nagyobb madár nem juthat, így a legveszedelmesebb rovartanyák állományát tizedeli meg. Az ormányos és levélbogarak apró kártevőin kívül, melyekből elegendő jut a gyomrába, nem kíméli a nagyobbakat sem, sőt még a testéhez viszonyítva, nagy cserebogárral is megbirkózik. Táplálékának legnagyobb részét bogarak képezik, de ezek mellett akadnak hangyák, hernyók, legyek, mezei poloskák, pókok és más apróbb csigák is”.

Mint feltétlenül és kizárólag hasznos madár, a törvény védelme alatt van.