Csaláncsuk (Pratincola Koch.)

A 22 fajt számláló nemzetség egész Európában és Afrikában, továbbá egész Ázsiában egészen Celebeszig és Új-Guineáig van elterjedve. A csaláncsukokat igen sokan a légykapókhoz sorolják. Ezekre emlékezteti őket különösen aránylag rövid és széles, hengeres csőrük és az erőteljesen fejlett szájzugsörték. Apró, tarkatollú, némileg zömöktestű madárkák, középhosszú szárnyukban a 3-ik evező a leghosszabb, míg a 4-ik csaknem ugyanolyan hosszú; rövid farkuk keskenytollú; csűdjük karcsú és magas.

A rozsdástorkú csaláncsuk (Pratincola rubetra L.)

Hantmadár (Saxicola oenanthe L.). - Rozsdástorkú csaláncsuk (Pratincola rubetra L.). - Cigánycsaláncsuk (Pratincola rubicola L.).

Fölül feketésbarna, de a széles rozsdásszürke tollszegések miatt foltosnak látszik; alsó oldala rozsdasárgásfehér, álla és nyakeleje, szemöldökíve és szárnytükre fehér. A tojó színei halványabbak; szemöldökíve sárgás és világos szárnyfoltja kevésbbé szembetűnő. Szeme sötétbarna; csőre és lába fekete.

A rozsdástorkú csaláncsuk – réti csaláncsucs, karógébics, csaláncsucs – Magyarországon a szántóföldekkel, bokros ligetekkel határos nedves rétek jellegzetes madara. Hazája így főleg az Alföld, de a Dunántúlon is előkerül, a hegyvidéken pedig a folyók mentében halad fölfelé addig, ameddig alkalmas rétek fészkelőhelyet nyujtanak számára. Ertl G. Liptóújvárott még kb. 700 méter magasságban találta fészkelve, de átvonulóban még magasabban is észlelték. Néha márciusban is megérkezik, de túlnyomóan áprilisban jelentkezik, sőt májusban is. Ősszel már szeptember folyamán indul téli szállásába. Májusban fészkel.

Kizárólag rovarokkal élő, hasznos, törvényileg védett madár.

A cigány csaláncsuk (Prat ncola rubicola L.)

Hartert szerint az afrikai Pratincola torquata L. fajnak az alfaja. Majdnem ugyanakkora, mint a rozsdás csaláncsúcs, de annál szebb színű.

A cigánycsaláncsuk – cigánycsaláncsúcs, csaláncsattogató, feketestiglinc, ligeticsaláncsúcs – Magyarországon inkább az alacsonyabb vidékeket kedveli. A középhegységeken nem igen halad túl. Ertl G. Liptóban figyelte meg, Kocyán az árvamegyei Oravicán. Az Alföldön és a Dunántúlon alkalmas helyeken mindig akad egy-két pár s tán leggyakoribb Erdélyben. Budapesten a Kis-Svábhegy oldalában is minden évben fészkel 1–2 pár. Szereti az omlásos tüskés-bokros lejtőket, vízmosásos legelőket, szőlőket. Tavasszal már kora márciusban érkezik hozzánk. Erdélyben is sokszor figyelték meg március első hetében. Késő őszig marad, sőt Schenk Henrik a bácsmegyei Óverbászon telelő példányokat is figyelt meg. Április-májusban fészkel.

Gazdasági jelentősége ugyan nem nagyon számottevő, de feltétlenül hasznos rovarirtó, amiért a madárvédelmi törvény védelem alá is helyezte.