MÁSODIK REND: Szalakótaszerű madarak (Coraciiformes)

FEJEZETEK

Az itt tárgyalandó madárfajoknál igen feltűnően nyilvánul meg a régi és új madárrendszertan közötti különbség. Míg a régi, amely főleg a madár külsejét, láb- és csőralkatát vette irányadónak, ezeket a madárfajokat sokszor egymástól jó távol osztotta be a rendszerbe, addig az újabb vizsgálatokra alapított rendszerben a madarak belső szervezete mégis arra kényszerít minket, hogy azokat ugyanabba a közös rendbe a szalakótaszerű madarak (Coraciiformes) rendjébe foglaljuk össze. Csak néhány anatómiai jegyet fogunk felsorolni, amelyek valamennyinél megtalálhatók. A nyakcsigolyák száma 13–15 között ingadozik. Az orrlyukakat válaszfal elválasztja egymástól, azaz nem átjárók. Lábaik a fán való életre alkalmasak, ujjaik különbözőképpen állanak, vagy teljesen szabadon, vagy részben összenőve, némelyiknek egy vagy két vetélőujja is van. Nagyságuk igen különböző. A legkisebb madarak, a kolibrik, szintén ezek közé tartoznak. Ide tartoznak ugyanis a baglyok is, amelyeket eddig mint éjjeli ragadozókat a nappali ragadozók rendjéhez soroltak, melyeknek azonban hozzájuk a megközelítőleg hasonló táplálkozástól s az ezzel karöltve járó életmegnyilvánulásoktól eltekintve semmi közük sincsen. Ebbe a rendbe csak igen kevés növényevő tartozik. Tojásaik is többé-kevésbbé eltérnek egymástól, úgyhogy ezen a téren semmi összefoglalót se lehet róluk mondani. A fiatalok igazi, vakon kikelő fészeklakók. A szalakótaszerű madarak lefelé a kakukfélékkel vannak rokonságban felfelé pedig a verébszerűekkel.

Gadow a rendet hét alrendre osztja, amelyek a következők: kúszók, rágócsőrűek, egérmadarak, sarlósfecskék, kecskefejők, baglyok és szalakóták.