2. alcsalád: Nyaktekercs-formák (Jynginae)

Az ebbe az alcsaládba tartozó négy madárfaj, amely a legjobban elüt a harkályformától, csakis az óvilágban fordul elő. Törzsük nyúlánk, nyakuk hosszú, fejük inkább kicsi, rövid szárnyuk tompahegyű, benne a harmadik evező a leghosszabb, farkuk középhosszú, benne az egyes tollak szélesek és lágyak. Csőrük rövid, egyenes, teljesen kúpalakú, hegyes. Az orrlyukat nem serték fedik, hanem részben kis leffentyű takarja. Lábuk elég erős, négy – és páros ujjas. Tollazatuk laza és lágy, majdnem olyan mértékben, mint az éjjeli madaraké, és színezetük is hasonlít azokéhoz.

A nyaktekercs (Jynx torquilla Linn.)

Nyaktekercs (Jynx torquilla L.). Hossza 17-18 cm. Lomberdők faodvaiban, olykor falak réseiben is fészkel 1 és 8 méter közt. Májusban költ; fészket nem rak; 7-12 tojása tiszta fehér. Kertekben is könnyen megtelepíthető, főképpen a B oduban és oduvá alakított falrésben, 1-4 m magasságban.

Nyaktekercs.

Háti oldala világos hamuszürke, finom sötéthullámos rajzolatokkal, pontokkal; alsóteste fehér, néhány sötét háromszögalakú pettyel. Fejetetejétől nyaka alsó részéig feketés sáv húzódik le. Barnaveres evezőin feketebarna keresztsávozás, a farktollakon egész apró porszerű pettyezés és öt ívalakú, keskeny keresztcsík van.

A nyaktekercs előfordul a Földgömb fele részén, de igazi hazája, vagyis ahol költeni szokott, csak Európa és Ázsia mérsékelt klímájú vidéke.

Tavasszal csak akkor tér vissza, mikor a tavasz már java virágjában van, és még az ősz beköszönte előtt elbúcsúzik tőlünk. Éjjel vándorolnak, mely célból ősszel kisebb társaságokba gyűlnek, együtt is utaznak téli szállásuk felé, míg hazafelé, szülőhazájukba egyenként, jönnek vissza.

Szinte bámulatos, hogy mennyire képes a nyakát csavargatni, tekergetni. A legcsekélyebb szokatlan dolog is arcfintorításokra készteti és ezek annál „nyakatekertebbek”, minél nagyobb veszélyben érzi magát. Amint a búbosbanka lelapul valami ragadozó madár közeledtére és természetének sajátossága szerint igyekszik láthatatlanná válni, éppúgy a nyaktekercs is ösztönszerűleg azon van, hogy ellenfelét megtévessze és elriassza. Mikor már az ő igénytelen színű tollazatának védelmére – amely úgy a fakéreg, mint a föld színéhez bámulatosan alkalmazkodik – nem számíthat, a kígyó mozgását utánozza, ami valószínűleg a legtöbb állatra ijesztően hat. A fogságban tartott madarak minden alkalommal bizonyságát adják annak, hogy fonák alakoskodásukat csak az ő szemükben idegen vagy gyanús dolgok, ellenségek megijesztésére használják.

A spanyoloknak tökéletesen igazuk van, ha a nyaktekercset „forminguéró”-nak, magyarul hangyászónak nevezik, mert az alkotja tápláléka legnagyobb részét s azt úgy a földön, mint a fákon egyaránt szedegeti. Nyelve, melyet éppúgy ki tud nyujtani, mint a többi harkály, tápláléka megszerzésénél igen jó szolgálatot tesz neki. A hangyaevőkhöz hasonlóan, bedugja nyelvét a réseken keresztül a hangyaboly belsejébe, pár pillanatig vár, míg a feldühösödött rovarok a féregnek nézett nyelvébe alaposan belecsimpaszkodnak, vagy ragadós nyálában „lépre” kerülnek, s aztán egy rántással bekapja valamennyit.

A fogságban tartott nyaktekercs igen szórakoztató lakótárs. Elég könnyen rászoktatható az ennivalóra, s így aztán eltartani se nehéz.

Ellenségei a karvaly, szarka, szajkó, nyest, menyét, de legfőképpen a macska, amelynek bizony igen sok áldozatul esik.

A nyaktekercs – tekerincs, nyaktekerő – Magyarországon rendes és gyakori fészkelő. Előfordul az Alföldön éppen úgy, mint a hegyvidéken, de utóbbiban nem hatol fel nagyobb magasságokba; legfeljebb a bükkösök övéig. Leginkább kertekben, ligetekben tanyázik. A zárt szálerdőben nem található. Nálunk vonuló madár, amely már április elején hallatja jellegzetes „kjü-kjü-kjü” szavát, melyet éles vércsevijjogásnak tarthatna az ember. Szeptember folyamán, legkésőbb októberben vonul el tőlünk. Fészkelése április végére és május havára esik.

Habár nem is túlságosan gyakori, azért állománya alapján mégis lehetne bizonyosfokú gazdasági jelentősége. Általában hasznosnak minősítjük, mert bár főleg többé-kevésbbé közömbös hangyákkal táplálkozik, mégis a kéregrepedésekben megbúvó, gyümölcsrontó rovarok között elég nagy pusztítást végez. A madárvédelmi törvény szerint védett madár, azonban hasznosság tekintetében nem is lehet összehasonlítani a cinegefélékkel, így madárvédelmi telepeken nem árt kissé szemmel tartani. Ameddig ez az erőteljes és bátor madár csak a betolakodó verebeket hajigálja ki a mesterséges fészekodvakból, addig hadd garázdálkodjék, de ha a cinegéket bántja, úgy el kell járni vele szemben. Legcélszerűbb a fészekoduban megfogni és távolabbi helyen elereszteni.