Lángtrogon (Pyrotrogon Bonap.)

[Régi neve: Harpactes]

A lángtrogon nemzetség jegyei a következők: csőrük erős, igen hajlott, kávája sima. Csűdjük félig tollas; szárnyuk rövid, farkuk hosszú; a szélső farktollak szélesek, befelé arányosan hosszabbodnak. Mind a 14 fajnál a két középső farktoll gesztenyebarna színű s végükön fekete sáv van éspedig úgy a hímnél, mint a tojónál.

A kurna (Pyrotrogon fasciatus Pennant)

A délázsiai rágócsőrűek közül a legismertebb. A hím felül vörhenyes gesztenyebarna, feje és nyaka szürkésfekete, torka és begye világos palaszürke; szárnyfedői fehér-feketén sávosak; melle és alsó testének többi része skarlátpiros; a begy szürke és a mell piros színe között vakító fehér sáv húzódik. Fülénél kezdődő s tarkóján áthaladó gyűrűje ugyanolyan piros, mint a melle. A szeme körül futó kopasz rész kobaltkék. A középső farktollak ugyanolyan színűek, mint a háta, de a szélsők fehér-fekete tarkák. Szeme sötétbarna, csőre sötétkék, lába világos levendulakék.

A kurnával közeli rokonságban levő Pyrotrogon duvauceli Tem. fajt Davison figyelte meg Tenasszerimben. Itt nyugodtan üldögél valami alacsony ágon, ahonnan hébe-korba felszáll, hogy a levegőben valami közelébe tévedt rovart elcsípjen. Mialatt az ágon ül, meg-meg szólal lágy, három tagból álló hangján: „tú, tú, tú”, melyet gyakran ismételget. Ha felriasztják, elrepülésekor sajátságos „kir-r-r-r”hangon kiált.