| MÁSODIK ALREND: Rágócsőrűek (Trogones) | TARTALOM | Lángtrogon (Pyrotrogon Bonap.) |
FEJEZETEK
A rágócsőrűek vagy „szuruku”-k családjának a jegyei: tollazatuk igen lágy, erősen pelyhes, a csőr körül serteszerű; a legtöbb faj tollazata gyönyörűen ragyogó színű. Bőrük igen gyenge és feltűnő vékony, úgyhogy preparálásuk rendkívül nehéz. Farcsíkmirígyük csupasz. Vakbelük van. A három utolsónak említett ismertetőjegyük révén mindig megkülönböztethetők az egérmadaraktól, melyekhez különben sok tekintetben hasonlítanak. Másrészt a kecskefejőkhöz is hasonlítanak, nemcsak mélyen hasított csőrük és feltünően apró lábaik, hanem bőrük vékonyságában és tollazatuk lágyságában is.
Az alrend már igen régen megvan földünkön: már a miocén-korszakból való igazi rágócsőrűnek a maradványát találták Franciaországban.
Tollazatuk annyira színpompás, hogy azt szinte nem lehet leírni, azonban a kitömött madarak már gyenge napfény mellett is igen hamar, – aránytalanul sokkal hamarább, mint más élénkszínű madarak – elvesztik pompás színeiket, mert ezek olyanok, mintha csak rá volnának lehelve a madárra. Forbes azt mondja, hogy az Indiában igen elterjedt Pyrotrogon orescius Tem. mellének szép, narancssárga színét alkohollal, sőt vízzel is ki lehet mosni; másik indiai fajnak, a Pyrotrogon erythrocephalus Gouldnak a hasi oldalán lévő élénk skarlátpiros színe Inglis szerint idővel megfehéredik.
| MÁSODIK ALREND: Rágócsőrűek (Trogones) | TARTALOM | Lángtrogon (Pyrotrogon Bonap.) |