7. család: Kolibri-félék (Trochilidae)

FEJEZETEK

Ezeknek az általában igen apró madaraknak a nagysága jó széles határok között ingadozik; némelyik faj majdnem akkora, mint a méhészmadár, mások meg alig nagyobbak, mint a poszméh. Testük legtöbbször megnyúlt, vagy legalább is ilyennek látszik, mert farkuk gyakran igen hosszú. A rövidfarkú madarakon azonban rögtön szembetűnik, hogy testalkatuk tulajdonképpen igen zömök és erős. Csőrük árszerű, vékony, karcsú, igen hegyes, egyenes vagy gyengén hol lefelé, hol felfelé hajló; az Eutoxeres nemzetségnél félkörben lehajló. A csőr néha sokkal hosszabb a fejnél, máskor ugyanolyan hosszú, sőt olykor még rövidebb is, mint pl. a Rhamphomicrum nemzetségnél; némely fajé majdnem akkora, mint a törzs, sőt a kardcsőrű kolibrinál (Docimastes ensifer) még hosszabb. A csőrt fínom, bőrszerű szaruhüvely borítja a kávák vége rendszerint egyenes, de néha kissé kampós; az élek általában símák, csak egyes fajoknál a csőr hegyefelé igen fínoman fürészeltek. A kávák belül mélyen ki vannak vájva; a felső káva körülveszi az alsót, ezáltal csövet alkot, melyben a nyelv foglal helyet. A homlok felé a csőr orma, mint lapos él dudorodik ki a csőfelületből; mellette sekély barázda van, amelyet ugyan orrgödörnek kell tekinteni, de még sem abban vannak az orrlyukak, hanem jóval tovább kifelé, közvetlenül a csőrkáva szélén, keskeny, hosszú hasíték alakjában. Lábuk feltűnő kicsiny, fínom s csakis az ágon ülésre és megkapaszkodásra alkalmas. Szárnyuk hosszú, legtöbbnyire keskeny és kissé sarlósan hajlott. Mindig az első evezőtoll a leghosszabb, a szára is sokkal erősebb, mint a többié és már azáltal is feltűnik, – legalább is egyik-másik fajnál – hogy a szár alsó fele erősen kiszélesedik. Tíz elsőrendű evezőjük van, de másodrendű csak hat vagy hét. Farkuk – a Loddigesia öreg hímjének kivételével – tiz, rendkívül különböző alakú tollból áll. Igen sok fajnak villás a farka, vagyis a szélső farktollak hosszabbak a középsőknél, néha alig valamivel, de egyes fajoknál a szélső farktollak hatszor, sőt többször oly hosszúak lehetnek, mint a középsők. A hímek ragyogó tollazata meglehetős durva, a madár nagyságához képest dús s a testnek nem minden részén egyenletesen hosszú; egyes helyeken meghosszabbodott. Így pl. némely fajnak kisebb-nagyobb bóbitája, kontya van, másoknak pedig gallérja vagy szakállszerű tollpamatja, stb.

Belső szervezetükre nézve megemlítendő, hogy csontvázuk igen szilárd s csak igen kevés csontjuk üreges és levegővel töltött, ami különben ilyen apró madaraknál természetesnek is látszik. Csontvázuknak és izomzatuknak azok a részei, melyek a repülésnél közvetlenül vagy közvetve szóba jöhetnek, sokkal erősebben fejlettek, mint bármely más madaraknál.

Nyelvük a harkály nyelvéhez hasonlít. Hosszú és ki tudják lökni. A nyelv hegye azonban már egészen másképpen van alkotva; jó mélyen hasadt, és mindkét ága külön külön összesodródva majdnem zárt csövet alkot.

Életmódjukat manapság még sokkal kevéssé ismerjük, semhogy az egyes fajok közötti különbségeket határozottan körvonalozhatnánk. A családba rengeteg faj tartozik. Hartert szerint 475 biztosan megkülönböztethető faj 118 nemzetségbe sorakozva alkotja ezt a családot, ezeken kívül 33 bizonytalan faj és 130 alfaj egészíti azt ki. Hozzá még teljesen lehetetlen ezt a családot valamiképpen alcsaládokra osztani, mert arra semmiféle támpont sincs.