Sarlósfecske (Cyselus lll., Apus, Micropus)

A nemzetség a család jellemző bélyegeit viseli magán és rokonaitól abban különbözik, hogy a csűd erős, elől tollas, hátul csupasz; középső és külső ujjuk csak három ízből áll és mind a négy ujjuk egyforma távolságban előre irányuló. A 25 faj közül kettő és egy alfaj fordul elő Európában.

A havasi sarlósfecske (Cyselus melba Linn.)

Háti oldala, a fejoldalai és alsó farkfedői sötét füstbarna színűek. Álla, torka, melle, hasa és a végbélnyílás tája fehér, úgyhogy mellének felső részén csupán barna szalag látható. Evezői a felsőtest tollain sötétebb barnafeketék s határozottan ércfényűek, az evezők alsó része, miként a kormánytollak is, szürkebarna fényűek. Szeme sötétbarna; csőre fekete, szintúgy csupasz lábai is. Elterjedésének középpontja a Földközi-tenger; melynek összes szigeteit lakja, úgyszintén a Balkán félsziget alkalmas hegyláncai.

Valami különleges gazdasági hasznot nem hajt, de viszont a legkisebb kártételt sem lehet rábizonyítani. Rengeteg rovart pusztít s ezzel mindenesetre hasznos; legfeljebb azt lehet a rovására írni, hogy ideges városi lakók terhesnek tartják folytonos sikongatását. Ezzel szemben a néma, elhagyatott sziklabirodalomban valóban fölüdítő hatású a jelenléte, vonzó viselkedése és jókedvű sikongatása.

A havasi sarlósfecske Magyarországon kizárólag csakis a Magyar-Horvát Tengerparton fordul elő, ahol vonuló madár; áprilisban érkezik, szeptemberben vonul vissza. Telepesen fészkel. Eddig Zengg, Novi és Carlopago vidékéről vannak példányok. A szorosan vett Magyarország területén is állítólag előfordult, de bizonyító példányunk eddig nincsen, mert úgy a poprádi múzeumban levő madár, mint a Nagyszebenben levő, állítólag Stettertől eredő példány kétes eredetű.

A sarlósfecske (Cyselus apus Linn.)

Egészben egyszínű, füstös barnafekete, némi feketezöld ércfénnyel, kivált a háton és vállon; állán és torkán kerek fehéres folt. Szeme sötétbarna és igen nagy, mert madarunk félig szürkületi madár; csőre fekete, lábai világosbarnásak.

A sarlósfecske május 1-től egészen augusztusig, vijjogó kiáltozás közben cikázik városaink utcái fölött vagy a templomtornyok csúcsai körül. Elterjedési köre rendkívül nagy. Európának minden általam bejárt országában, Drontheim dómtemplomától Malagáig mindenütt találkoztam vele. Azokhoz a madárfajokhoz tartozik, melyek a történelmi időkben nyomultak föl észak felé. Afrikában és Dél-Indiában telel.

Vonuló madár, amely rendszerint igen későn érkezik és igen korán távozik.

A sarlósfecske eredetileg minden bizonnyal merőben a sziklákat lakta, lassanként azonban alkalmazkodott a viszonyokhoz, közeledett az emberhez és a falvakban és városokban is fölütötte tanyáját. Azokhoz a kivételes madarainkhoz tartozik, melyek nálunk állandóan szaporodnak, minekfolytán már jelenleg is hazánk sok helyén, sőt egész nagy területeken lakásinségben szenved. Itt-ott persze még ragaszkodik ősi szokásához s a sziklák repedéseiben érzi magát jól s a hegységben mintegy 2000 méterig is szokott fölhatolni.

Mozdulataiban, viselkedésében, lényében és szokásaiban annyira elütő a fecskétől, hogy az avatatlan is megkülönbözteti őket. Éppúgy mint rokonai, rendkívül élénk, nyugtalan, mozgékony, sebes madár. Birodalma a levegőég, benne éli úgyszólván egész életét. Pirkadástól a napsugár utolsó lobbanásáig nagy íveket írva, többnyire jelentékeny magasságban vadászgat, csak este vagy kiadó esőzéskor ereszkedik a mélységbe.

A nálunk előforduló szárnyasok között egyetlenegy sincs, mely repülés tekintetében túltenne rajta. Nemcsak erő és ügyesség, hanem szinte fáradhatatlan kitartás jellemzi röptét. Nem ért ugyan azokhoz a tetszetős, csinos, hirtelen kanyargásokhoz, minőket fecskéinktől láthatunk, de annál nagyobb mester a sebes repülésben, nyilalásban. Keskeny, sarlóalakú szárnyait időnként oly erővel és sebességgel mozgatja, hogy alig láthatók. Másodpercenként 89 méter sebességgel is repül. De viszont alig van tehetetlenebb teremtés annál a sarlósfecskénél, amelynek a földön kell mozognia. Lábainak jó hasznát veszi. Ügyesen megkapaszkodik velük a merőleges falakon vagy deszkapalánkon s védelmi fegyverként is használja őket.

Szellemi képességeiről nincs sok mondanivalónk. Érzékei sorában mindenesetre nagy szeme foglalja el az első helyet; éjjel is bizonyára igen jól lát, mint valószínűleg az összes sarlósfecskefélék. Torzsalkodó, civódó, heves jószág, mely egyetlen más teremtménnyel, még a saját fajbelijével sem él békében.

Ellenségük nem sok van, azaz, hogy lenne, csakhogy nem igen árthat nekik. Legfeljebb a sebesszárnyú sólymoktól tarthat. Az embertől sincs mit tartania, legfeljebb ott és azóta üldözik, ahol és amióta a seregélyre kellemetlenné és veszedelmessé válik. Mint hasznos vagy legalább is közömbös madár megérdemli, hogy már csak azért is oltalomba fogadjuk és ott, ahol lakáshiányban szenved, fészkelőládikákkal segíthetünk baján. Dél-Európában egyéb hasznos madarakkal együtt ő sem kerüli ki végzetét. Savi írja, hogy ott a fiókák húsát kitünőnek tartják s ezért nagyon keresett cikk. Hogy könnyebben hozzájussanak ehhez a csemegéhez, sok helyt a magas falakon és tornyokon a mindenütt számos sarlósfecskék számára külön fészkelőüregeket készítenek, oly módon, hogy a fészek belülről könnyűszerrel elérhető és kiszedhető legyen. Mielőtt a fiókák repülősek, kiszedik őket, csak egyet-egyet hagynak meg minden fészekben. A prédát megölik, megsütik és elköltik. Carrara mellett egyik kiugró sziklára külön tornyot építettek ily célból sarlósfecskék részére.

Kevés madarunknak van annyi népies elnevezése, mint a sarlósfecskének. Nevei: visító- vagy vijjogófecske, toronyi-, fali-, hanyi-, lábatlan-, kazári-, rác-, kalapács-, felhő- és esőfecske. Utóbbi igen találó elnevezése onnan ered, hogy zivataros időben olyan helyeken is megjelennek vijjogó, sivító csapatai, ahol rendesen nem fészkel, ugyanis fészkelőhelyein eső volt, leverte ott a táplálékául szolgáló rovarokat s azért oly területekre kell mennie, ahol nem volt eső. Átvonulása közben előfordul az egész ország területén, de mint fészkelő inkább a dombosabb vidéken és középhegységben települ meg. Az Alföldön csak ott fészkel, ahol a Duna és Tisza meredek parti lyukaiban megfelelő fészkelőtanyákat talál; ugyanígy fészkel a Balaton mellett is, különösen a somogyi oldalon. Egyébként várromokban, tűzfalakban, sőt odvas fákban is fészkel. Nagyon érdekes probléma, amellyel legújabban dr. Dorning Henrik foglalkozott, miért nem tud Budapesten meghonosodni. Egyik-másik esztendőben a régi Mozdony-utcában meg-megtelepedett néhány pár, de nem maradt meg mint állandó fészkelő, holott már Pozsonyban és Bécsben gyakori, de még gyakoribb volt a sokkal délebbre eső Szendrő várromban s jelenleg is rengeteg fészkel Péterváradon.

A sarlósfecske nálunk vonuló madár, amely a délibb vidékeken április közepe után érkezik, észak felé fokozatosan késik s csak május első felében mutatkozik. A legkorábban elvonuló madaraink közé tartozik. így például a lékai várból Chernel István rendszeres megfigyelései szerint már július végén egyszerre elvonulnak; a legkésőbbi elvonulási dátum augusztus 2.

Mint nagyétkű madár (egy-egy gyomortartalomban 500–600 darab rovart is találtak) jelentékeny rovarirtó, tehát hasznos madár, melyet a madárvédelmi törvény is védelemben részesít. Föltétlenül kímélendő és védendő olymódon is, hogy mesterséges fészkelési alkalmatosságot nyujtunk számára. Új épületek tűzfalában féltéglaszéles bejárónyílást hagyunk, annak a végében pedig egésztéglányi fészkelőüreget s ha van fészkelő sarlósfecske a területen, akkor előreláthatólag bele is költözködik.

A Magyar-Horvát Tengerparton a sarlósfecskének Cypselus murinus illyricus Tschusi nevű alfaja fészkel.