Hosszúfarkú kecskefejő (Scotornis Swains)

Az ehhez a nemzetséghez tartozó hímek farka, miként az előbbinél, erősen meghosszabbodott, de ellentétben azokkal lépcsőzetes, azaz a középső farktollak rendkívül hosszúak.

A hosszúfarkú kecskefejő (Scotornis climacurus Vieill.)

Feltűnően kisebb ugyan a mi kecskefejőnknél, de jóval hosszabb. Nyugat-Afrikát, Szenegált egész a Gabunig és Ubangig, valamint Északkelet-Afrikát lakja. Testének felsőrésze szürkésbarna alapon rendkívül finom, sötétebb vagy világosabb fröccsentéssel pontozott; a fej közepén végighúzódó tollsorozat széles, fekete szárfoltokkal rajzolt, a nyak hátsórészén rozsdássárga alapon fekete harántvonalak vannak, a váll rozsdássárga és feketén foltos, mivel a tollak külső részükön szélesen rozsdássárgák, azonban a szárrész fekete. A középső felső szárnyfedők tollai fehér szegélyezésűek, miáltal egy ferde harántszalagot képeznek, rozsdabarna állán keskeny, a szájszeglettől lefelé nyúló, fehér beszegéssel; torkán nagy, fehér, alul feketén szegélyezett örvvel, mellének felsőrésze rozsdásbarna alapon finom, sötét pettyezésű, szürke és néhány nagyobb, fehér folttal; alsó testének egyéb részei rozsdássárga alapon sötét, keskeny harántvonalakkal. Széles, fehér harántszalag díszíti a két első evezőtoll belső zászlaját, ez a szalag a harmadik és ötödik evezőtoll mindkét zászlaján átvonul; a másodrendű evezőket rozsdássárga foltokból álló harántszalagok és világos tollszegélyek díszítik. A két középső kormánytoll szürkésbarna alapon sűrűn, sötéten pontozott, a többiek fekete alapon rozsdásbarnán márványozott foltharántszalagokkal rajzoltak. A szélső kormánytoll, melynek külső zászlaja rozsdásfehér, tíz sötétebb harántszalagot mutat és széles, fehér folttal végződik, mely a második kormánytollon mindkét oldalon csak a külső zászlókon látható. Szeme sötétbarna, a hosszú szájzugsertéktől övezett csőr fekete, lábai sárgásbarnák.

Cifraszárnyú kecskefejő (Cosmetornis Gray)

Végül vannak kecskefejők, melyeknél nem a hím farka, hanem szárnyának egyes tollai fejlődtek sajátságosan. Ezek sorából a hosszúszárnyú kecskefejők neme csupán egy fajt ölel föl. Csőrük igen gyenge, aránylag rövid szájzugsertékkel övezett; lábuk meglehetősen hosszú, a csüd csupasz; a fark gyengén bemetszett és rövid; a sajátságosan alkotott szárny első öt evezőtolla mindinkább rövidül, a hatodik azonban valamivel hosszabb, a hetedik hossza eléri az elsőnek a félhosszát, a nyolcadik lényegesen hosszabb, a kilencedik pedig már háromszor oly hosszú, mint az első.

A cifraszárnyú kecskefejő (Cosmetornis vesillarius Gould.)

Cifraszárnyú kecskefejő (Cosmetornis vexillarius Gould.).

Valamivel nagyobb a mi kecskefejőnknél; fölül feketebarna alapon finom, rozsdabarna pontozással, a fej teteje fekete. Evezői feketék, tövük keskeny részen fehérszínű; elsőrendű szárnyfedői feketék, fehér végszegéllyel. A másodrendű evezők feketék, fehér tollszegéllyel és rozsdássárga, két sárga harántszalaggal díszített tővel; a kormánytollak rozsdássárgák, feketén márványozottak és hét fekete szalaggal harántoltak. Szeme sötétbarna, csőre feketés, lábai világosbarnák.

Ez a kecskefejő Afrika forró égövi tájain honos. Miként ezt Marshall Guy megfigyelte, hosszú dísztollait augusztusban kapja és decemberben ismét elveszti.

A hosszúszárnyú kecskefejő (Macrodipteryx longipennis Shaw)

A kecskefejőknek ez a legcsodálatosabb alakja szintén Afrika forróégövi táján honos. Az arabok négyszárnyú madárnak nevezik. Egyedüli képviselője a (Macrodipteryx Swains. nemzetségnek. Csőr- és lábalkatát tekintve, a család többi fajától alig, a szárny és farok alakját tekintve, azonban lényegesen eltér. Rövid farka s a hím szárnyának feltűnő dísztolla – a kilencedik nagy evező tolla – teszi fölismerhetővé. Ez 43 cm hosszú, tőben zászlaja egyáltalán nincs, csupán a vége felé van 16 cm hosszú, aránylag igen széles zászlaja, még pedig a szár mind a két oldalán. A fekete evezőkön öt, belső zászlójukon világosabb, a két dísztoll széles végzászlói fekete alapon hat széles, szürkén beporzott harántszalag van. Elterjedési köre Abesszíniától Szenegambiáig és a Niger-tartományig terjed.

Magam, sajnos, sohasem találkoztam a „négyszárnyú”-val, de mindenfelől csak a legnagyobb csodálattal beszéltek róla a bennszülöttek. A különböző tudósítások szerint az első esti csillag megjelenésével kezdi meg a „négyszárnyú madár” a vadászatot sáskákra, bogarakra, éjjeli lepkékre. Utána lebegő, rendkívül hajlékony szárú dísztollai repülésközben azt a látszatot keltik, mintha két apró madár követné, amelyek mintha időközönként rácsapnának.