| Hosszúfarkú kecskefejő (Scotornis Swains) | TARTALOM | Bagolyfecske (Podargus Vieill.) |
FEJEZETEK
A bagolyfecske-félék teste nyujtott, nyaka rövid, feje széles és lapos, szárnya aránylag rövid és tompa; farka hosszú, lába erős, de rövidujjú. Csőre nagy, lapos, tőben igen széles, a homloknál is szélesebb, hegye kampósan görbült és végig szaruszerű; úgy a felső, mint alsó kávája fognélküli, szájnyílása a szemek mögé terjed. Tollazata igen dús, lágy és gyakran kiváló védőszínezetű. Csőrtövének, némely fajnál a fülkörnyékének tollazata is, serteszerű. Különösen figyelmet érdemelnek a Podargus-, Batrachostomus- és Nyctibius-nemzetségbe tartozó fajok rendkívül fejlett porzóhelyei, amelyeknél ezek a hát alján néhány valóságos párnát alkotnak. A csontos felső káva a homlokkal valódi csuklyát képez.
A bagolyfecske-félék eddig ismert 39 faja Dél-Ázsia és Ausztrália erdőségeit lakja, egyesek a kontinenseken, mások Ausztrália nagy szigetein élnek, a Nyctibius-nemzetség Dél- és Közép-Amerikában honos. Valamennyi rovarokkal táplálkozik.
| Hosszúfarkú kecskefejő (Scotornis Swains) | TARTALOM | Bagolyfecske (Podargus Vieill.) |