Fülesbagoly (Asio Briss.)
Ez a nemzetség a buhutól abban különbözik, hogy testalkata karcsúbb, szárnya hosszabb, második evezője a leghosszabb, lába rövidebb, fülpamatjai hosszabbak és fülnyílásai rendkívül fejlettek s az arcot övező fátyol jól kivehető.
Az erdei fülesbagoly (Asio otaks Linn.)
Füles kuvik (Scops scops Linn.) és Erdei fülesbagoly (Asio otus Linn.).
A mi erdei fülesbaglyunk színezetét tekintve igen hasonlít a buhuhoz, csakhogy világosabb, mert rozsdasárga alapszínét a fekete szárfoltok és harántrajzolatok nem fedik el annyira. Felső része homályos rozsdássárgás alapon sötét szürkésbarnán foltozott, pettyezett, hullámozott és szalagozott, a világosabb alsó részen sötétbarna, a melltájon keresztalaku foltokkal, fülkagylója hegyén és külső szélén fekete, belső szélén fehéres, a szemgyűrűje szürkés rozsdássárga. Evező- és kormánytollai szalagozottak. Csőre feketés, szeme élénksárga. A tojók valamivel sötétebbek, a fiatalok kevésbbé élénkszínűek, mint a hímek.
Egész Európában fel az északi szélesség 64 fokáig fordul elő, szintúgy Ázsiában az erdőöv északi szélétől, Közép-Ázsián át az Uraltól Japánig honos. Délen már ritkább, Északkelet-Afrikában a Kanári-szigeteken és Északnyugat-Indiában valószínűleg csak átvonulóban fordul elő. Neve nagyon megfelelő, mert otthonát rendesen csak az erdőben üti fel.
Az erdei fülesbaglyot sem szenvedhetik a többi nappali madarak; ha megpillantják, ingerlik, bosszantják, ahol csak érik. Az értelmes emberek nem bántják, amit helyesen is cselekszenek, mert a védelem, melyben részesítik, az erdőnek válik hasznára, sajnos azonban a kocavadászok gyakran ejtik el és kiterjesztett szárnyakkal a kapura szegezik, mert az ősi babona szerint azt az épületet tűzvész ellen megvédi. Élelmiszerszükséglete ugyan csekély, de nem tudja megállani, hogy rá ne vesse magát az elébe kerülő egérre, akár éhes, akár nem, minekfolytán sokkal többet pusztít, mint amennyit el tud fogyasztani. Ha sok zsákmányra akad, akkor rejtekhelyére viszi azt és alkalomadtán, ha szűkebb sorba kerül, onnan előszedi. Csak ha nagyon éhes, akkor falja föl azonnal a megragadott egeret; rendes körülmények között leszabdalja a fejét és a többit – ha esetleg csak rövid időre is – eldugja.
*
Az erdei fülesbagoly – málon fekvő, erdei szarvasbagoly, fülesbagó – Magyarországon elég gyakori, főleg állandó madár. Igen erős tél idején részben elvonul, vagy kóborol, de viszont északról is érkeznek hozzánk téli vendégek. Ezek is rendesen csapatokban vannak és a réti fülesbaglyok módjára az egérjárásos vidékeken gyülekeznek. Nálunk elég gyakori fészkelő madár, amely mindenütt megtelepszik, az alföldi ligetekben és erdőkben éppen úgy, mint a hegyvidék fenyveseiben. Ertl Gusztáv Liptó megyében még 1000 méter magasságban is fészkelve találta.
Az erdei fülesbagoly, mint egy legnagyobb egérpusztítónk, föltétlenül hasznos és a törvény által is védett madár. Dr. Greschik Jenő gyomortartalomvizsgálatai alapján a következőket mondja róla: „Az erdei fülesbagoly az év minden szakában az egérféléket pusztítja s így egyike leghasznosabb baglyainknak. Néha elfog egy-egy apró hasznos madarat is, gyakrabban verebet. Hogy az apró madárságot csak szükségből szedi fel, fényesen bizonyítja a bácsér-babapusztai vizsgálati anyag, hol a fülesbaglyok egyetlenegy esetben sem fogtak el hasznos madarat, pedig a madárvédelmi állomássá berendezett parkban a közvetlen közelükben sűrűn fészkelő madárseregből ugyancsak akadt volna válogatni való.” Németországban 6257 gyomortartalmat vizsgáltak meg. Ezekben volt :
| Hasznos állat |
2.5% |
| Káros állat |
97.0% |
| Gazdaságilag közömbös állat |
0.5% |
Ezek a számok elég beszédesek, – föltétlen védelmet és kíméletet követelnek az erdei fülesbagoly részére.
A réti fülesbagoly (Asio accipitrinus Pall.)
Régi neve: A. brachyotus, A. palustris. A réti fülesbagoly annyira hasonlít az erdeihez, hogy gyakran összetévesztik őket egymással. Feje azonban kisebb, vagy legalább is annak látszik; fülpamatai rövidebbek s csak 2–4 tollból állanak, szárnya aránylag hosszú és jóval túlér a fark hegyén. Alapszíne kellemes halványsárga, az arcfátyol fehéresszürke, a fej és törzs tollai fekete szárfoltokkal rajzoltak, melyek a mellig terjednek, a hason azonban keskenyednek és meghosszabbodnak, a szárnyfedők külső része sárga, belső fele és hegye azonban fekete, az evező- és kormánytollak szürkebarnán harántszalagozottak. Szeme nem sötét, hanem világossárga, csőre szarufekete.
A réti fülesbagoly, melynek igazi hazája a tundra, a szó szoros értelmében világpolgár. Kényszerűségből minden ősszel elhagyja sivárrá vált otthonát, hogy vándorútra keljen, először meglátogatja mind a három északi földrészt, ilyenkor bebarangolja egész Európát és Ázsiát, majd innen Afrikába vonul át és valószínűleg Ázsiából a Hawai-szigetekre látogat; éppen így bebarangolja Amerikát az északi sarki tájéktól kezdve végig a déli sarkig. Jerdon említi, hogy Indiában minden télen nagy számban telel és több megfigyelő állítja, hogy Dél-Amerika legdélibb államaiba októberben érkezik és márciusban eltűnik.
Közép-Európába rendesen szeptember közepén érkezik, október végéig kóborol és márciusban lassanként visszatér hazájába. Nálunk főtápláléka az egér és csak kivételesen ragad meg nagyobb állatokat, habár természetesen apró, ügyetlen madarakat sem vet meg és a vakondokot is felszedi, ha az túlmagasan jár a föld színéhez, esetleg megtámad egy-egy süldő nyulat, vagy üregi nyulat. Az egereket nem röpülés közben fogja el, hanem fára, karóra vagy kőre száll és macska módjára lesi őket. Borús, ködös időben nappal is vadászik. Szükség esetén beéri rovarokkal vagy békákkal.
A réti fülesbagoly nem tér mindig vissza északi hazájába, hanem egérjárásos években gyakran a sujtott területeken vissza is marad, dacára azok délibb fekvésének.
Ha itt-ott ritkán kárt is tesz, mégis leghasznosabb madaraink egyikének kell tartanunk és megérkeztét örömmel kellene üdvözölnünk, ahelyett, hogy üldözzük. Lehet, hogy szokatlan jelensége némely vadászt arra késztet, hogy ezt az előtte ismeretlen ragadozómadarat röptében lelőjje; általánosságban azonban ez nem szolgálhat mentségül arra, hogy ezt a madarat az eddigi módon tömegesen pusztítsák. Schacht azt tapasztalta, hogy egyes vadászok a réti fülesbagolyra megérkeztekor rendszeres vadászatot rendeztek, kutyákkal hajtották fel, hogy szárnyasvad módjára a levegőből lelőjjék és a végén még dicsekedtek is ezzel a hőstettükkel.
*
A réti fülesbagoly – réti málonfekvő, nádi szarvasbagoly, nádi fülesbagoly, mocsárbagoly, mezei bagoly – Magyarországon főként téli vendég, amely egyes években elsősorban egérjárásos esztendőkben – nagyobb mennyiségben jelenik meg, máskor meg kisebb számban. Többnyire csapatosan jár. Inkább az alacsonyabb és sík vidékeket keresi föl, a magasabb hegyvidéken ritkán található. Ertl Gusztáv Liptó megyében csak kétszer észlelte hosszú megfigyelései alatt. Annál gyakoribb az Alföldön és Dunántúlon. Megjelenési ideje különböző, néha október, máskor november vagy december. Tavasszal elvonul, de sokszor még áprilisban is akad. Igen ritka fészkelő. Első tojását már Herman Ottó találta 1865 április 10-én Kolozsvárott. Szikla Gábor 1883 április 22-én találta a fészkét Székesfehérvárott. Czynk Ede 1894 július 7-én lőtt egy kotlófolttal bíró nőstényt a fogasmegyei Mundra mocsárvidékén, Cerva Frigyes 1896-ban több ízben találta tojásait és fiókáit a pestmegyei Ürbö és Szunyog pusztákon. Egy fészekalja a Nemzeti Múzeumban van elhelyezve. 1897 március 8-án dr. Lendl A. Magyaróvárról kapott egy példányt, melyben négy tojás volt, köztük egy teljesen érett. Ez a tojás a M. K. Madártani Intézetbe került s ugyanitt van az is, melyet Szomjas Gusztáv gyüjtött 1914-ben a Hortobágyon. Fészkelt még 1907-ben Molnaszecsődön Molnár Lajos szerint, 1906-ban Iharosberényben Barthos Gyula szerint és 1913-ban dr. Nagy Jenő szerint az Aldunai-réten. 1914 óta mint fészkelőt újra nem észlelték.
Minthogy szinte kizárólagos tápláléka az egér és pocok, azért nálunk igen hasznos és a törvény által védett madár. Dr. Greschik 304 gyomorban kb. 550 egér mellett csak 27 egyéb állatot és 8 rovart talált. Haszna annál nagyobb, mert mindig az egérjárásos helyeken gyülekezik így Chernel szerint 1897-ben tömérdek volt a Dunántúlon, ahol egyes helyeken olyan egérjárás volt, hogy nem is arattak. A gazda tehát nagyon jól teszi, ha ezeket a végtelenül hasznos madarakat tőle telhetőleg kíméli és mások által is kímélteti.
Chernel István 1918-ban kiadott névjegyzékében a keleti réti fülesbagoly (Asio accipitrinus leucopris Brehm) is föl van véve. Ez az alfaj jóval világosabb színű, különösen hasi oldala majdnem tiszta fehér. szerint ezt a Nyugat-Szibériában honos alfajt majd csak behatóbb vizsgálat alapján lehet elismerni. Jogosultsága még kétes.
