Erdei halcion (Halcyon Swains.)

Ez a nagy nemzetség nem kevesebb mint 71 fajt foglal magában, melyek egész Afrikában, Dél-Ázsiában és Ausztráliában honosak. Hosszú egyenes és széles csőrük van, amely egyeseknél kissé fölfelé hajlik; lábaik rövidek, de nem túlgyöngék; szárnyuk középhosszú s kerekített; leghosszabb a harmadik evező, de a negyediket és ötödiket csak kevéssé haladja túl; farkuk aránylag rövid s kerekített.

A fehérbegyű halcion (Halcyon semicaeruleus Forsk.)

Tollazata ugyan pompára és szépségre nézve nem éri utól többi rokonáét, de még mindig élénken és szépen színezett. Fejének teteje és annak hátsó része halványbarnásak, tarkója és hátsó nyaka világosabb nyakoldalai és elülső részei le a mellig fehérek, többi alsó részei mély fahéj-vörösbarnák; dolmánya, vállai és fedőtollai, valamint evezői feketék, utóbbiak külső zászlói, elsőrendű fedőtollai, a szárny hegye, a farcsík és fark fénylő kobaltkékek. A szem barna, a csőr és lábak pirosak.

Ezt a madarat Nyugat-Afrikában fedezték fel, de később a Kapverdi-szigeteken és egész Közép-Afrikán keresztül Abesszíniáig is megtalálták.

A bálványhalcion (Halcyon sanctus Vig. et Horsf.)

Ausztráliában, a Szunda- és Molukki-szigeteken, Új-Guineában, a Salamon-szigeteken és Új-Hebridákon él; megkülönbözteti széles, fehér tarkószalagja, fekete fülfoltja, zöldeskék hátsófejét övező fekete, keskeny szalagja, fekete csőre, mely az alsó káva tövén világos hússzínű.