Todi (Todus Linn.)

Az alcsaládnak egyetlen nemzetsége, amely 5 fajt számlál, kizárólag Nyugat-Indiában honos.

A laposcsőrűek vagy todi-formák kicsiny és csinos alkotású madarak; csőrük széles, szárnyuk és farkuk rövid. A csőr középhosszú, egyenes és oly laposra nyomott, hogy igazában csak két vékony, tompa lemezből áll, mert a felső kávának úgyszólván nincs is orma. A csőr felülről tekintve olyannak látszik, mint hosszúra nyúló, elől letompított háromszög. A felső káva csúcsa egyenes, t. i. nem lefelé hajlott, az alsó káva tompán levágott; a szájrés a szem mögé ér. A tollazat szép színezetű, lágy és testhezálló tollakból áll; a csőr tövén serték vannak. A nyelv a gyökerén húsos, egyébként szarunemű levélkéhez hasonló és áttetsző valósággal olyan, mint valami tollcséve.

A zöld todi (Todus viridis Linn)

Egész felsőrésze, beleszámítva a fej és nyak oldalait, farkát, valamint a fekete evezők külső zászlóját, pompásan fénylő, fűzöld színű; szemének alsó szélén igen keskeny, vörös szegély van. Áll- és toroktollai élénk karminpirosak, végeik nagyon keskeny ezüstfehéren szegettek; a torokfoltot a szájzugnál kezdődő, keskeny, kezdetben fehér, alsó felében pedig halvány szürkéskék színű, hosszanti csík övezi; alsórészét fehér folt fogja be. A begy és mell oldala zöldes, a comb oldalai, az alsó szárny- és farkfedőtollak halványsárgásak; a mell és a has közepe sárgásfehér, végül néhány toll vége a hasoldalakon, amelyek ott pamatot alkotnak, halvány rózsapiros színű. Hazája Jamaica-szigetére szorítkozik.

A tarka todi (Todus multicolor Gould.)

A Todus viridis-t Cuba-szigetén a tarka todi vagy a cubaiak nyelvén a cartacuba vagy pedorrera helyettesíti. A madár nagyságra és színezetre lényegileg a todival megegyezik, de abban különbözik tőle, hogy a vörös torokfoltot oldalt határoló, hosszanti sáv lefelé fehérből zöldeskékbe megy át és határozott kék oldalfoltot alkot a nyakon.

Ez a kedves jószág sohasem ugrándozik éneklőmadár módjára, hanem mindig föltartott csőrrel üldögél s rovarokra kémlel, melyeket azután röptükben szokott elkapni. Legkevésbbé sem óvatos s ezért egészen a közelébe lehet jutni s még lepkehálóval is elfoghatjuk. Sohasem változtatja állását és mindig vízszintes ágacskára ül vagy valamely kúszónövényre; testoldalainak tollait mintegy szárnyainak támaszai gyanánt lecsüngeszti s némelykor fejével bókolgat. A legyeket légykapó módjára fogdossa. Kis kalitkában nem tartható, de nagyobban igen, csak zöld fácskákkal kell azt díszíteni. Azonban még így is csak rövid ideig marad életben.

A Portorico-n élő todi-faj életmódját (Todus hypochondriacus Bryant) Boredisch írta le.