17. család: Szalakóta-félék (Coraciidae)

FEJEZETEK

Ebbe a családba 34 meglehelős nagy, többnyire igen díszes tarka tollazatú faj tartozik, mely színek azonban – a kurol kivételével – sohase fémesen ragyogók. Leginkább előforduló színek: zöld, kék, fahéjbarna és borvörös.

A szalakótafélék fő elterjedési vidékének az óvilág tropikus részeit tekinthetjük. A család egy faja északon és Európában is él, egy másik pedig Mandzsúriában meg Észak-Kínában, de a többségnek mégis az említett forró égöv a hazája. Afrikában körülbelül mégegyszer annyi fajt találunk, mint Ázsiában; Ausztráliában alig van belőlük néhány. A rövidszárnyú szalakótákhoz tartozó néhány faj, különösen a Brachypteracias Lafr. és Coracopitta Bonap. nemzetséghez. tartozók csak Madagaszkáron élnek. Egy tekintetben túltesznek sok más madáron: a családjukba tartozó egyéb fajokkal párosodnak is. Ott, ahol a különböző szalakóta fajok előfordulási területe egymással határos, különösen Indiában az ilyen keverékek, úgy látszik, elég gyakoriak, jóllehet az erre vonatkozó bizonyító adatok még meglehetősen hiányosak. Ilyen vegyes házasságra, melynek leszármazói félreismerhetetlenül elárulják származásukat, főleg két indiai faj és a mi szalakótánk kapható.

A szalakótákat nemcsak díszes tollazatuk, hanem ízletes húsuk miatt is üldözik. Németországban sohase tiltják a vadászatát, Dél-Európában pedig rendszeresen vadásznak rá. A mellett az öreg madarakat mindenféle rendű-rangú sólyom, a fiatalokat pedig a különböző fára mászni tudó kisebb ragadozó emlős tizedeli. A józanul gondolkodó embernek ellenben semmi oka sincs rá, hogy bántsa, jobban teszi, ha védi.

A szalakóta-félék családját két alcsaládra oszthatjuk : a kurolok és az igazi szalakótaformák alcsaládjára.