Csörgőmadár (Eursystomus Vieill.)

A szalakóta-nemzetségtől rövid, igen alacsony, oldalain széles, boltozatán lekerekített és erősen hajlott, kissé horgas csőrük., rövidcsűdű lábuk és rövid, lecsapott végű farkuk különbözteti meg; ezzel szemben igen hosszú szárnyuk, amelyben az első evező a másodikkal egyenlő hosszú, lényegében olyan alkotású, mint a szalakótáké.

A kéknyakú csörgőmadár (Eurystomus orientalis Linn.)

Kéknyakú csörgőmadár (Eurystomus orientalis Linn.).

A nemzetségnek legelterjedtebb faja, amelyet a malájok tiongbatunak vagy tiong lampay-nak neveznek. A madár körülbelül hasonló nagyságú, mint a szalakóta, de rövidebbnek és zömökebbnek látszik, mint ez. Feje és nyakának hátsórésze olajbarna, dolmánya és válla világosabb tengerzöld, szárnya és alsó oldala homályosabb tengerzöld; állán és torkán lévő nagy foltja mélykék színű. A fekete evezők és farktollak igen keskeny külső szegélye mélykék színű, ellenben az első hat evező tőfoltjai kékek s ezáltal szárnytükör keletkezik. A kormánytollak alsó oldalukon mély indigókékek. Csőre a fekete hegy kivételével piros és ilyen színű a láb is; karmai feketék, barna szemét csupasz, vörös karika környezi.

A csörgőmadár a Maláji-félsziget lakója; egyéb előfordulási területei: Burma, a Nikobarok, Andamanok, Jáva, Szumátra, Borneo és a Fülöp-szigetek. Egy igen hasonló faj, a dollármadár (Eurystomus australis Swains.) a Molukki-szigeteken és Ausztráliában él.

A csörgőmadár a többi szalakóta-formáktól abban különbözik, hogy még ezeknél is ügyesebben röpül.