Ékfarkú lóripapagály (Trichoglossus Vig. et. Horsf.)

Ebbe a nemzetségbe 16 faj tartozik. Általában karcsú termetűek, rigó- vagy galambnagyságúak. Csőrük középhosszú, ormán él húzódik végig; a csőr hegye keskeny, erősen lehajlik s bár laposan, de észrevehetően kiöblösödő. Az alsó káva élei egyenesek, ferdén felfelé irányulnak és kiöblösödés nincs rajtuk. Lábuk rövid, erős, ujjaik vastagok, erős karmaik igen görbültek. Szárnyuk hegyes és hosszú; evezőtollaik közül a három első valamelyike a leghosszabb; a szárny hegye hosszú. Az erősen lépcsőzött farktollak a tövükön szélesek s végük felé egyenletesen keskenyednek, miáltal az egész farok ékalakú lesz. Tollazatuk meglehetős durva, az egyes tollak szélesek. Színük általában ragyogó zöld, a mellük többnyire piros.

Az ékfarkú lóripapagályok elterjedésének középpontját Ausztráliában találjuk meg; déli határa Taszmánia, míg északi határát a Molukki szigetcsoporthoz tartozó Halmahéra- és Morotai-sziget alkotja.

Az ékfarkú lóripapagályok ragyogó színpompája még a természet szépségei és alkotásai iránt meglehetősen érzéketlen ausztráliai bennszülöttekkel szemben sem marad hatástalan, mert megfigyelték, hogy némely vidéken az elejtett papagályok fejét szorgalmasan összegyüjtögetik s azokból láncszerű függőket készítenek, hogy aztán díszként viseljék. Az európai telepesek a lóripapagályokat csakis azért üldözik, hogy mint kalitkamadarakat tartsák, vagy értékesítsék.

A hegyi lóripapagály (Trichoglossus novae hollandiae Gmel.)

Nálunk kalitkában ezt látjuk leggyakrabban. Új-Délwales bennszülöttei varinak, a Botany-öbölbeliek pedig gurilnak hívják. Nemzetségének legnagyobb fajai közé tartozik. Feje, pofája, torka lilakék; nyaka hátsó része, dolmánya, farcsíkja és farka sötét fűzöld. Háta felső részén a tollak közepe sárga, töve piros. Nyaka tövén örvszerű zöldessárga folt van. Begye, melle, alsó szárnyfedői élénk cinóbervörösek, széles, rendszertelenül keresztbe futó, sötétebb vagy világosabb sávokkal hullámozva. Melle oldala élénksárga; sötétkék hastollainak a töve piros, s a hasoldal piros tollainak a vége kék. Lábszára, farkaalja és alsó farkfedői fűzöldek. Az evezőtollak belső oldala fekete, közepén egy-egy széles sárga folttal; a farktollak belső zászlója citromsárga, a tollak töve felé pirosbahajló. Szeme narancspiros, csőre vérpiros; viaszhártyája sötétbarna, lába fakóbarnás.

A hegyi lóripapagály hazája Ausztrália keleti része a York-foktól Viktóriáig, azonkívül Taszmánia.