3. alcsalád: Kerekcsőrű papagályformák (Cyclopsittacinae)

Erről az alcsaládról sokat nem igen kell mondanunk. Jóllehet, nem a legkisebbek, annak dacára törpe papagályoknak is szokták őket nevezni. Az ehhez az alcsaládhoz tartozó madarak csőre, Salvadori szerint, az oldalain mérsékelten vagy erősen duzzadt, azonkívül hatalmas fogkimetszés van rajta. Az alsó káva vége, illetve végszegélye igen meredeken áll fölfelé; a viaszhártya kopasz vagy tollas. Lépcsőzött farkuk középhosszú, de néha rövid és ékalakú vagy kerekített.

A pirossapkás papagály (Cyclopsittacus Desmaresti Garn.)

A legnagyobb fajok közé tartozik, hossza 22 cm. Hazája Új-Guinea. Homloka piros, hátrafelé narancsszínbe megy át. A mellén lévő keresztsáv kék, az alatta lévő sáv pedig aranybarna. Szeme alatt kék folt van színezete egyébként túlnyomóan zöld.

A barkós papagály (Cyclopsittacus edwardsi Oust)

A fültájék és pofa keskeny tollai hosszúak, úgyhogy olyan, mintha pofaszakálla lenne. Úgy a feje, mint általában majdnem minden része zöld, de tarkóján feketébe átmenő, szürke keresztsáv van. Begyén széles, sötétkék sáv húzódik keresztbe. Barkója igen tarka: a torok táján élénkpiros, a fültájékon vörössel kevert aranysárga, leghátul pedig élénk türkiszkék. A hím melle és hasközepe piros, míg a tojó ott zöld. A kedves kis madár hazája Új-Guinea északkeleti része.