Lármásmadár (Schizorhis Wagl)

Az ebbe a nemzetségbe tartozó madárfajok abban különböznek a többi pizángevő félétől, hogy testalkatuk karcsú, meglehetősen hosszú szárnyukon a negyedik evező leghosszabb; vastag, erős csőrük magassága alig nagyobb szélességénél, orma erősen hajlott és élei csak gyengén fogazottak. Bóbitájuk eltérő alakú, színezetük pedig sötétebb.

A guguka (Schizorhis zonura Rüpp.)

A gugukával – ahogy hazájában nevezik – utolsó abesszíniai tartózkodásom alkalmával találkoztam először az ottani erdőségekben. Felül meglehetősen egyhangú sötétbarna, alsó oldala a mell elejétől lefelé halvány hamuszürke, barnás hosszanti szárfoltokkal. A fejbúb meghosszabbodott és hegyes tollai fehéres szegélyűek. A hát tollai, ameddig el vannak takarva, kékesszürkék. Az evezők feketésbarnák. A szem szürkésbarna. A zöldessárga csőr vastag, erős, széles és meglehetősen hajlott; a láb sötét hamuszürke.

A bóbitás madár halk hasbeszédével szemben a guguka szinte a majmokkal akar versenyezni. Még a tapasztalt vadászt is gyakran megtéveszti és elhiteti vele, hogy a szürkészöld cerkófmajmok bandája valami szörnyű dolgot vett észre és azt kiabálja a világ négy tája felé.

Tápláléka mindenféle bogyóból áll s kedvükért a reggeli és esti órákban lejön az alacsonyabb bokrokra is. A nap többi részében csak a magas fákon tartózkodik, mégpedig délben a legárnyékosabbat keresi fel és annak lombozatában tölti el a forróság idejét. Antinori többször látta őket apró madaraktól körülvéve, amelyek éppúgy incselkedtek velük és hajszolták őket, mint ahogyan a baglyokkal és kakukokkal szokták.