Banánevő (Musophaga Isert)

Isert német természettudós a 18. század végén új madarat födözött fel az Aranypart Akkra körül lévő erdőségeiben. Ez a madár az első képviselője volt ennek a két fajt számláló nemzetségnek. A banánevők főleg csőrük alkotásában különböznek rokonaiktól. A felső káva ugyanis szarulemezben folytatódik, amely homlokuk legnagyobbrészét eltakarja. A csőr innen a hegyéig enyhe ívben hajlik és horgosan kanyarodik a gyenge alsó káva elé és ezáltal nagyon görbének tűnik fel. Élei nagyon rovátkoltak. Orrlyukaik a felső káva magasabb felén teljesen szabadon vannak. Kantárjuk és szemük környéke csupasz. Lábuk rövid, de erős, szárnyuk középhosszú, másodrendű evezőik valamivel rövidebbek, mint az elsőrendűek. Farkuk meglehetősen rövid, széles és kerekített.

A banánevő madár (Musophaga violacea Isert)

Hosszúsága mintegy 50, szárnya 22 cm, farka ugyanennyi. Fínom, puha fejtollai pompás bíborvörösek, bársonyos fénnyel. Egyébként tollazata mélységes ibolyaszínű, majdnem fekete és alsó felét kivéve a napon pompás sötétkékes acélzöld színben ragyog. Evezői lilábajátszó élénkpirosak, hegyük sötét ibolyaszínű. Ez a színezés is az oldható turacin jelenlétén alapszik. A szeme körül lévő csupasz hely karminpiros, az alatta lévő sáv vakító fehér. Csőre sárga, hegye karminpiros, lába fekete, szeme barna. A banánevő madár Felső-Guineában és Alsó-Guinea egyes részeiben otthonos; Angolában és Benguellában a pizángevő madár (Musophaga rossae Gould.) helyettesíti.

„Talán túlzottnak látszik, mikor a banánevő madárban a tollas teremtmények egyik fejedelmét csodálom” – mondja Swainson. „Más madár lehet csinos, fényes, pompás, de a banánevő madár tollazata királyi. Csillogó bíborfeketeségét, amely uralkodó színe, a legcsodásabban emeli az evezők remek élénk pirossága. Csőrük, bár tekintélyes nagyságú, mégsem látszik aránytalannak; mert nem is fantasztikus alakú, mint a szarvascsőrű madaraké, nem is otromba, mint a borsevőké. Élénkpirosba átmenő díszes sötétsárga színezése még csak emeli sötét tollazata szépségét.

A kokó (Corythaeola cristata Vieill.)

Kokó (Corythaeola cristata Vieill.).

Az óriási turakó, melyet Loangó lakói kokó-nak neveznek, a Corythaeola Heine nemzetség egyetlen képviselője. Nyugat-Afrika minden szoros értelemben vett egyenlítői országában előfordul. Mintegy fácán nagyságú madár; teljes hosszúsága 65–75 cm, szárnyainak hosszúsága 35–40 cm. Tollazata ragyogó. Háta és nyaka fényes lazúr- és kobaltkék, melle zöldessárga, hasa, combja és fara meleg rozsdavörös színű. A szerint, hogy hogyan esik rá a fény, meglepően szép színhatásokat mutat, amelyek a madár halála után sokkal gyengébbek lesznek, mert a tollazat színe sokat veszít erejéből és mélységéből. Farktollai tőben kékek, végük fekete, kék végszegéllyel, a szélsők közepén széles zöldessárga harántszalag van. Csőre sárga, első fele skárlátvörös; alakja oldalt összenyomott, orma éles. Kerek orrlyukai a csőr közepén vannak. Kantárja és szeme tájéka csupasz. Szeme Neumann szerint piros, a tojóé vörhenyesbarna is lehet. Ez a szépségével, viselkedésével, valamint hangjával is feltűnő madár a terjedelmes hegyvidéki és síksági erdőségekben él.