Bóbitás madár (Turacus Cuv)

[Régi neve: Corythaix]

A nemzetségnek 23 nagyjából egyforma színezetű faját ismerjük. Ezek alkotják a pizángevők törzsét. A forróégövi Afrika minden részében el vannak terjedve. Minden rokonuknál közönségesebbek és ott, ahol előfordulnak, nem kerülhetik el figyelmünket. Ismertető jeleik: kicsi, rövid és háromszögletű csőrük felső kávája gyenge kampóban végződik; homloktollaik az orrlyukakat részben eltakarják. Rövid, kerek szárnyukon az ötödik evező leghosszabb. Középhosszú farkuk kerekített. Szemük körül kicsi és csupasz, néha bibircses gyűrű van. Dús tollazatuk a fejükön sisakszerűen meg van hosszabbodva. Uralkodó színük zöld, evezőik pedig rendszerint pompás bíborvörösek. Ennek a két színnek még más érdekessége is van. A tollak zöld színét a bennük lévő zöld festőanyag okozza, melyet „turaco verdin”-nek neveznek, míg a többi zöld madár színét a tollak szerkezete idézi elő. Még érdekesebb szárnyuk bíborvörös színe.

Verreaux vette először észre, hogy a bóbitásmadár szárnytollai színüket vesztik, mihelyt átnedvesednek, sőt akkor is megfakúlnak, ha nedves állapotban hozzájuk nyulunk, vagy dörzsöljük őket.

A fehérpofás bóbitásmadár (Turacus leucotis Rüpp.)

Abesszíniában él. Bóbitáját széles, lesímuló, hátul lépcsősen kunkorodott, zöldbejátszó fekete tollcsokor alkotja. Fejének többi része, nyaka, dolmánya és alsó teste a hasáig szép hagymazöld, hasa és többi alsó része sötét hamúszürke. Felső testének még nem említett részei zöldes ércfényű kékes palaszürkék, farktollai feketék, acélzöld fénnyel, evezői a hátulsó kari evezők kivételével sötét karminpirosak. Szeme előtt egy-egy folt hófehér. Világosbarna szemét apró bibircsekből álló cinóbervörös gyűrű veszi körül. Csőre hegye vérvörös, a felső káva töve azonban az orrlyukakig zöld színű. Lába barnásszürke.

Még díszesebb a kilimandzsárói bóbitásmadár (Turacus fischeri Reichen.) Feje, nyaka és mellének felső része fűzöld, hát-, szárny- és farkfedői valamint farka zöld, kékes csillogással; alsó testének többi része fekete. Tarkójának és bóbitájának zöld színe lassanként vérpirosba megy át. Szeme környéke pirossal, feketével és fehérrel csodálatos szépen van színezve.

Azokról a veszedelmekről, amelyek a szabadon élő bóbitásmadarakat fenyegetik, nincsenek megfigyeléseim. Feltételezhetjük, hogy hazája mindenféle ragadozómadara üldözi. Az abesszíniaiak nem bántják; eszükbe sem jut, hogy ezt a szép madarat elfogják és rabságban tartsák.