Az aranykakuk (Chrysococcyx cupreus Bodd)

Az aranykakuk vagy didrik felül – néhány világosabb hely kivételével – egészen rézfényű ragyogó aranybarna, sok toll széle azonban kékes fényű, egyik-másikon pedig egy-két efféle folt van. Fejetetején végig, szeme előtt és mögött fehér sáv húzódik, egy másik, aranyzölddel szegett sáv pedig a szájzugból indul ki. Egész alsóteste világosbarnás vagy sárgásfehér, de ez a szín itt annyira finom, hogy csak közvetlenül a vedlés után bontakozik teljes szépségében; a napfény még az élő madáron is rövidesen fehérre fakítja. Oldalai, fark- és alsó szárnyfedőtollai zöldesek, külső elsőrendű- és másodrendű evezőin, valamint külső kormánytollain sötétzöld alapon fehér szalagok vannak. Szivárványhártyája élénk sárgásbarna, a hímé párosodás idején bíborpiros, szemhéja korallpiros, csőre sötétkék, lába halványszürkéskék. Neumann szerint lába szürkésfekete, csőre szintén, csak a töve sárgás.

Az aranykakuk életéről először Levaillant közölt egyet-mást. „Dél-Afrika legnagyobb részében – mondja – az Elefánt-folyótól az aprótermetű namákok országáig találkoztam a didrikkel, mégpedig olyan nagy számban, hogy ezreket tudtam volna elejteni. Naplómból látom, hogy 210 hímet, 113 tojót és 103 fiókát lőttünk.” Dél-Afrikában megközelítőleg sem annyira közönséges. Előfordul a Fehér- és Kék-Nílusnál, valamint Abesszíniában és a Bogosz-földön.

Az aranykakuk a többi kakuk-nemzetségbeli madár módjára tojásait kisebbfajta madarak – pintyek, nektarinidák – fészkébe lopja kiköltetés céljából. Az a régebbi hit, hogy maga költené ki tojásait, tévesnek bizonyult.