Esőkakuk (Coccyzus Vieill. Coccygus)

Ez a nemzetség még igazi kakuk-alakokat foglal magában. Ismertető jeleik: testük aránylag erős, szárnyuk többé-kevésbbé rövid, 10 tollból álló farkuk sokszor igen hosszú, erős csőrükön tojásdad orrlyukak vannak, csüdjük aránylag hosszú. Tollazatuk rendkívüli puhaságával tűnik ki.

Az esőkakukok 13 faja Amerika forróégövi országaiban van elterjedve, de legtöbbjük Dél-Amerika lakója. Táplálékukat rovarok és gyümölcsfélék szolgáltatják. Igaz, hogy néha fészekrablók, de viszont nem teszik tönkre más fajok költését tojásaik belecsempészésével, mert óvilági rokonaikkal ellentétben maguk ülik tojásaikat, saját fészküket maguk rakják és állítólag példás szülők volnának.

A sárgacsőrű kakuk (Coccyzus americanus Linn.)

Felsőteste, szárnyfedőit és két középső farktollát is beleértve, gyenge fémfényű világos szürkésbarna. Elmosódott fülsávja sötétebb. Egész alsóteste és nyakoldalai tejfehérek, finom zöldes futtatással. 3–7-ik evezőjének tőfele vörhenyes fahéjszínű. Szeme sötétbarna, csőrének felső kávája barnásfekete, az alsó sárga, lába kékesszürke.

A sárgacsőrű kakuk az Egyesült-Államok egész területén el van terjedve, Kanadától Floridáig és az Atlanti-partoktól a Csendes-óceánig.

A sárgacsőrű kakuk bujkáló életmódot folytat, futni nem tud. Az ágak sűrűjében cinke ügyességével mozog. Ha nagyritkán földre száll, ott rendkívül esetlenül ugrándozik. Repülése gyors és nesztelen; de ritkán száll messzire. Tápláléka rovarokból, nevezetesen lepkékből, sáskákból, szőrös hernyókból, gyümölcsökből és ősszel különböző bogyókból áll. Madárfészkeket is fosztogat s ezzel a működésével meggyűlöltette magát az egész apró madársággal; üldözik is hevesen és kitartóan, mihelyt megjelenik.

A sárgacsőrű kakukot Amerikában ritkán üldözik és ez a magyarázata annak, hogy nem mutatkozik nagyon félénknek.