| Az esőkukóka (Saurothera vetula Linn.) | TARTALOM | Varjúkakuk (Eudynamis Vig. et Horsf.) |
FEJEZETEK
Ebbe az alcsaládba azokat a madáralakokat soroljuk, melyek alsó gégefője a gégéből és a hörgőkből alakul és mellpásztázatuk mindkét oldalon villás.
Ezek a madarak Kelet-Indián kívül Ceylon szigetén, a Szunda- és Fülöp-szigeteken, valamint a forróégövi Afrikában laknak, Madagaszkárt is beleértve. Életmódjukra vonatkozó értesüléseink még hiányosak. Valószínűleg maguk költik ki tojásaikat.
A kokil (Rhopodytes tristis Less.)
[Régi neve: Phoenicophaeus, Zanclostomus]
Az indiai kokilt, melyet a bengáliak ban-kokilnak neveznek, Jerdon ismerteti. A nemzetség jellemző tulajdonságai: a csőr nagyon összenyomott, alul-felül hajlott; a láb közepes hosszú, szárnyuk rövid, kerek; lépcsőzetes farkuk igen hosszú. A kokil felül sötét szürkészöld, evezői és farka ragyogó zöldek, minden farktoll hegye fehér. Álla és torka feketén sávozott halvány hamuszürke. Nyaka eleje és melle halványszürke, melle alsó része és csupasz szemtájéka körül fehér. Kantárja fekete. Szeme sötétbarna, csupasz szemkörnyéke skarlátpiros. Csőre szép almazöld, lába zöldes palakék.
„Ez a szép madár Bengáliában, Közép-Indiában, a Himalája meleg völgyeiben lakik, Asszamban, Burmában és a Malakka-félszigeten pedig éppen közönséges” – mondja Jerdon.
| Az esőkukóka (Saurothera vetula Linn.) | TARTALOM | Varjúkakuk (Eudynamis Vig. et Horsf.) |