Sarkantyús kakuk (Centropus Ill.)

Afrikában, Kelet-Indiában, a Maláj-szigeteken és Ausztráliában él a kakukoknak ez a különös nemzetsége, amely 41 fajt foglal magában. Alakjuk a többi kakukokéra emlékeztet. Csőrük azonban nagyon erős, rövid, nagyon hajlott és oldalt összenyomott. Csüdjük hosszú; lábujjaik aránylag rövidek, a hátsó rendszerint elég hosszú és egyenes, hegyes sarkantyúval fegyverzett. Szárnyuk nagyon rövid, kerek; tíz tollból álló farkuk közepes vagy nagyon hosszú és lépcsős. Tollazatuk nagyon durva, mert az egyes tollak gerince és zászlója többé-kevésbbé kemény. Nagy rovarokat, százlábúakat, skorpiókat, sőt gyíkokat és kígyókat is fogdosnak. A madárfészkeket is fosztogatják és semmiféle állati zsákmányt sem vetnek meg, ellenben, úgy látszik, növényi eledelhez nem nyúlnak.

A sarkantyús kakuk (Centropus senegalensis Linn.)

A sarkantyús kakukot afrikai tartózkodásom idején ismertem meg. A hosszúfarkú és túlnyomóan vörhenyesbarna fajokhoz tartozik. Fejeteteje, tarkója, nyakahátulja és fejének oldala fekete. Dolmánya, válla és szárnya szép vöröses rozsdabarna. Evezőinek hegye elmosódott sötétbarna. Alúl rozsdasárga, hasa és oldala valamivel sötétebb. Felső farkfedői és kormánytollai feketék, zöldes ércfénnyel, alsó farkfedői setétbarnák. Tollainak fényes gerince mindenütt előtűnik a hasonló színű környezetből. Szeme pompás bíborpiros, csőre fekete, lába sötét barnásszürke.

A sarkantyús kakuk Északkelet-Afrika és Nyugat-Afrika alkalmas vidékein nem ritka, Egyiptomban és Alsó-Guineában helyenként igen megszokott jelenség. Itt majdnem kizárólag nagy náderdőségekben él. Szudánban egy igen közeli rokonával együtt a legjárhatatlanabb sűrűségeket lakja. Természete cseppet sem hasonlít az igazi kakukokéhoz, mert szeret elrejtőzni, nem igen mutatkozik és lehetőleg titokban éli világát. Mindenféle rovarral táplálkozik, valószínűen főleg hangyákkal, mert néha kellemetlen szaga van tőlük. Zsákmányának tekintélyes része alighanem csigákból és más puhatestűekből áll, mert az effélét minden sarkantyús kakuk szereti. A sarkantyús kakuk is szigorúan párosával él, mint családjának minden faja. Fészkét egyetlen egyszer találtam a Nílus-deltájában, egy olajfa sűrű koronájában. Majdnem egészen kukoricafosztásból állott. Július végén négy félig anyányi kakuk volt benne.

A fácánkakuk (Centropus phasianus Lafh.)

Fácánkakuk (Centropus phasianus Lath.).

Az ausztráliai fácánkakuk túlnyomóan fekete színű. Tollazatát fényesen csillogó tollgerincei bizonyos tekintetben jellegzetessé teszik. Felső farkfedői és két középső farktolla fekete alapon sötéten márványozott rozsdabarna és rozsdafehér, külső farktollai fakófehérrel foltozott és elmosódott rozsdabarna harántszalagokkal vannak díszítve. Szeme piros, csőre fekete, lába ólomszínű.

Életmódjáról Gould tájékoztat. A fácánkakuk bokrokkal, fűvel és náddal buján benőtt vidékeken él. Majdnem mindig a földön tartózkodik, ahol könnyedén szaladgál. Csak szükség esetén száll magasabb fára.