3. család: Pápaszemesmaki félék (Tarsiidae)

FEJEZETEK

1. Pápaszemes makik (Tarsius Storr.)

Nagy, kerek, egészen a vállon ülő fej, valóban óriási szemek, rövid elülső és hosszú hátsó végtagok, a testnél hosszabb farok a külső, a rovarevőkére emlékeztető különös alkotású fogak pedig a legfontosabb belső sajátságai annak a félmajomnemnek (Tarsius Storr), amely mint már fentebb említettük, Weber szerint bizonyos joggal külön alrend főképviselőjének tekinthető. Óriási mértékben megnyúlt lábtövük révén érdemelték ki a „csűdös-állatok” elnevezést. Egyetlen élő családjuk van: a rémmakik vagy pápaszemes makik, Tarsiidae. Az előbb leírt, nem Madagaszkáron élő félmajmokkal a következőkben egyeznek meg: dobcsontjuk a dobüreg falának felépítésében részt vesz és koponyájukon észlelhető sajátságaik is azokéhoz hasonlók. Utóbbi bélyegek a szemek óriási módon való fejlettségének következményei, de egyúttal a majmokhoz is mutatnak bizonyos hasonlóságot. Ismét szép példája az állatvilágban egyáltalában nem ritkán észlelt analógiáknak! Ezáltal a szemüreg és a halántéküreg egymástól különválik és a szemek összébb szorulnak, ami által megint az orr lesz olyan keskeny, hogy a rostacsont lemezén már csak egy lukat találunk. A szaglószerv a megfelelő agyvelőrésszel hátra húzódik. Ugyanakkor a felemelkedő; majomszerű testtartás következtében a koponyán más viszonyok is megváltoznak, és a hozzájuk tartozó véredények útja is más irányba terelődik. Ezzel szemben a placenta, csakúgy mint a fogazat, egészen olyan, mint a rovarevőké. Mindez azt a feltevést támasztja alá, hogy a pápaszemes makik ősi emlőscsoportot alkotnak, amely egyúttal a majmok ősalakjához áll közel.

Feje gömbölyű volna, ha arcorra, mint valami rövid, széles kúp nem ugranék elő, és éppen ez a sajátossága, valamint széles, egészen a szem alá húzódó szájrése és vastag ajka adja meg neki azt a bizonyos békaszerű vonást.

Rendkívül nagy, bizonyára minden emlősé közt a legnagyobb bagolyszeme csak még inkább fokozza a jelzett hasonlatosságot: úgyszólván egész arca csupa szem. Szemei igen közel állanak egymáshoz, s mindegyiknek 1.5 cm-nyi az átmérője. Füle kevésbbé sajátszerű, mert már más emlősökön is hasonló alakban ismeretes, de azért mégis érdekes, hogy rövidnyelű nagy kanálhoz hasonlít s a kagyló belsejében négy egymás fölött fekvő ívelt ránc ötlik szemünkbe. Az állat nyaka annyira rövid, hogy nem is tűnik fel külön tagnak. Törzse elül a legszélesebb; vállai előugrók; háta behorpadt; melle hátánál keskenyebb. Mellső végtagjai a felső kar kurtaságánál fogva feltűnően rövidek, hátsó végtagjai ellenben nagyon hosszúak, még a törzsnél is hosszabbak. Kezei a kar hosszához képest nagyon nagyok. A kézujjak közt a középső a leghosszabb, csaknem háromszor oly hosszú, mint a hüvelyk, amely még a kisujj hosszúságát sem éri el. Tenyerén és ujjainak a hegyén nagy, vánkosszerű duzzanatok ötlenek föl, melyek közül egy a hüvelykujj töve alatt, a kettő a középső és a gyűrűs ujj tövén fekszik, azonkívül pedig minden ujj hegyén egy-egy. Combja erőteljes, lábszára vékonyabb, gyéren szőrös lábtöve pedig feltűnően hosszú és vézna. Lába alkat tekintetében kezének megfelelő, csakhogy a hüvelyk tökéletesebben terpeszthető el a többi lábujjtól és az újjak végkorongja nagyobb.

A lábujjak között a negyedik a leghosszabb. Kezének és lábának minden ujja háromoldalú, lapos körmöt visel, csupán a láb második és harmadik ujja hord felálló, kissé meggörbült, hegyes és éles karmot. Farka hengeres, hegye felé fokozatosan vékonyodó és bojtos végű. Fogazata minden más félmajométól eltér, amennyiben alsó metszőfogai függőlegesen állanak és zápfogai aránylag élesek, tarajosak. A felső állkapocsban 4, az alsóban 2 metszőfoga van, továbbá alul is, felül is 1–1 szem-, 3–3 elő- és 3–3 utózápfoga; fogainak összes száma tehát 34. Fogképlete: 2. 1. 3. 3 -. 1. 1. 3. 3. Lágy, kissé gyapjas bundája fején, hátán és végtagjainak külső oldalán tömött, mellén és hasán gyérebb. Orra és ajka csaknem csupasz; fülkagylójának alsó fele gyengén szőrös, felső fele csupasz. Fejének némely részén, alsó és felső ajkán, orrán, a belső szemzúgok közelében s arcán egyes sörték állanak. Szempillájának szélét lágy és hosszú pillaszőrök árnyékolják. Mellső és hátsó végtagjait a kéz- és lábtőig sűrű szőrözet borítja, alább azonban a szőrözet nagyon apró és gyér. A farok töve hosszú- és tömött, lejjebb gyér és durva szőrözet fedi, hegye pedig bojtos.