Ollócsőrű (Rhynchops.)

Az alcsalád egyetlen nemzetségének öt faja Dél-Ázsiában, Közép-Afrikában és Amerikában fordul elő. Míg utóbbi földrészen három fajuk él, addig a többin csak egy-egy.

Az afrikai ollócsőrű (Rhynchops flavirostris Vieill.)

Madarunkkal a Közép- és Felső-Nílusnál ismerkedtem meg. Homloka, arca, farka és alsó része, valamint a nagy szárnyfedők hegyei fehérek; fejeteteje, hátsó nyaka, tarkója és dolmánya feketésbarna. Szeme sötétbarna; csőre narancssárga, az alsó káva világosabb színű; lába korallpiros. Hossza 45, kiterjesztett szárnymérete 110, szárnyhossza 34, farka 7 cm.

Az ollócsőrű ugyan nappal éppen olyan jól repül, mint éjjel, de csak akkor, ha felriasztják. Máskülönben mozdulatlanul üldögél a homokzátonyokon. Általában csak naplementekor, de borult időben már a késő délutáni órákban is megélénkül, mozgolódik és nyujtózkodik, szárnyait emelgeti, ide-oda tipeg és közben kiáltozik. Az éjszaka beálltával rendszerint kisebb, 4–5 tagból álló csapatokban röpködve táplálék után jár, és ilyenkor igen nagynak látszik. Lassú, zajtalan szárnycsapásokkal siklik tova szorosan a víz felett, időnként vízbemártott alsó kávájával percekig szántva egy, aránylag nagy tojásból áll, mely körülbelül 42 mm hosszú és 31 mm vastag. A szülők nagy odaadást tanusítanak fiókáik iránt, s a fészektelephez közeledő embert aggódó siránkozással csapongják körül nagy közelségben. A fiókáknak addig, míg repülni megtanulnak, a számukra kissé veszélyes bölcsőben kell maradniok, és közülök sokan vigyázatlanságuk folytán lezuhanva, szerencsétlenül járnak. Peale megfigyelése szerint a fiókákat főleg apró halakkal táplálják.