Krokodilusmadár (Pluvianus Vieill.)

A krokodilusmadár (Pluvianus aegyptius Linn.)

Régi neve: Cursorius. „Amikor a krokodilus tátott szájjal hever a szárazon – beszéli Plinius, Herodot közlésére támaszkodva – a trochilus-madár odarepül, szájába surran és megtisztogatja azt. Ez jólesik a krokodilusnak, azért nem bántja a madarat, sőt még jobban eltátja a száját, hogy a trochilus meg ne szoruljon, ha ki akar jönni. Ez a madár kicsi, nem nagyobb a rigónál; a vizek közelében tartózkodik és a krokodilust figyelmezteti, ha jön az ichneumon. Odarepül hozzá és hangjával vagy orroncsípéseivel fölébreszti.” Az elmondottakat legszívesebben a mesék országába sorolnánk; pedig Plinius alapjában véve igazat beszél, mert a krokodilus és az arabok által krokodilusőrzőnek nevezett madár baráti köteléke ma is megvan. A régi görög és római természetvizsgálókon kívül, 1500 körül, egy Leo Africanus néven ismert arab író és 1719-ben Lucas Pál nevű francia író is megfigyelték és leírták.

A krokodilusmadár teste oldalt összenyomott, középnagyságú feje aránylag kisebb, mint a liléké. Jó félfejhosszúságnyi csőre meglehetősen erős, oldalt lapított, éle befelé hajlik. Tőben alacsony, de előtte és az állzugtól kezdve magas. Felső kávája a hegye felé enyhén lehajló, az alsó egyenes. Lába jóval rövidebb, mint a többi futómadáré, de még mindig elég hosszú, a sarokizületén felül még jódarabon csupasz. Szárnya begye a farka végét éri, az első evezője a leghosszabb. Farka középhosszú, enyhén kerekített. Nyakszirttollai kissé hosszabbak a többinél, úgyhogy rövid bóbitát alkotnak, háta közepének tollai pedig hátranyúlnak, a fark egyharmadáig.

Az arabok méltán nevezik „krokodilőrző”-nek; de nemcsak a krokodilust őrzi, hanem a többi állatokat is; figyelnek is rája! Minden hajó, minden közeledő ember, minden ragadozó, minden nagyobb madár fölkelti a figyelmét és élénk lármával siet hírül adni. A krokodilusmadarat nagyszerű tanulékonysága és csodálatos emlékezőtehetsége jellemzi. A krokodilussal valóban barátságban él, de nem azért, mintha ez a falánk csúszómászó jóakaró érzelmekkel volna irányában, hanem mivel madarunkat ügyessége biztosítja barátjának ádáz mohósága ellen. Mint a homokzátonyok lakója, ahol a krokodilus is aludni és sütkérezni szokott, ifjúkorától fogva összeszokott ezzel a szörnyeteggel és megtanulta hogyan kell vele szemben viselkedni. Aggodalom nélkül szaladgál a hátán föl-alá, mintha az valami zöld pázsit lenne, fölület volna, gondtalanul szedi a piócákat, melyek a krokodilus vérét szívni akarják, sőt még azt is meg meri tenni, hogy leszedi hatalmas barátjának a foghúsára tapadt élősdieket. Ezt magam is többször megfigyeltem.