Futómadár (Cursorius Lath.)

Ebbe a nemzetségbe öt kevésbbé ismert faj tartozik. Termetük karcsú, középhosszú csőrük enyhén hajlott, töve puha, hegye szarus, szájnyílásuk mélyen hasított. Csüdjük magas, rövid lábujjaik csinos kis karmokban végződnek. Hátulsó lábujjuk hiányzik. Szárnyuk hegyes, farkuk puha, tollazatuk síma. Középső lábujjuk karmának belső oldala fogazott.

A futómadár (Cursorius gallicus Gmel.)

[Régi neve: Cursorius europaeus, C. isabellinus]

A futómadár Európában nem tartozik a ritkaságok közé, időnként Németországot is meglátogatja. Testalkata nyúlánk. Csőre eléggé hosszú és meglehetősen hajlott. Csüdje igen hosszú és gyenge, három lábujja van. Szárnya hosszú s rajta a második evező a leghosszabb. Aránylag rövid farka szélesen kerekített, 12–14 tollból áll. Puha, finom és sűrű, apró tollazata van. Apró tollazata fölül vörhenyesebb, alul sárgásabb izabellaszínű. Feje hátul kékesszürke; ezt a színt egyéb színezésétől felül rövid, alul hosszú, keskeny, fekete szegélybe foglalt fehér sáv választja el, amely a szemétől hátrafeléhúzódik és a tarkóján háromszögalakú foltba olvad. Elsőrendű evezői barnásfeketék, hegyük világos vörhenyessárga szegélyű. Másodrendű evezői sötét izabellaszínűek, fehér hegyük belső felén fekete folttal; belső zászlójuk fakófekete. Kormánytollai vörhenyes izabellaszínűek, fehér begyükön, a két középső kivételével, fekete harántszalag van. Szeme barna, csőre fekete, lába szalmasárga.

A futómadár hazája Észak-Afrika – a Vörös-tengertől a Kanári-szigetekig – és Nyugat-Ázsia, Palesztínától India északnyugati részéig.

A futómadár egyetlenegy példánya, amely Magyarországon valaha kézrekerült, 1882 szept. 25-én lövetett a pozsonymegyei Böős mellett s onnan a pozsonyi főgymmázium gyüjteményébe került.