Pettyes lile (Charadrius pluvialis Linn.)

A nem egyik legismertebb képviselője, a pettyes lile (régebbi nevén Charadrius auratus, Charadrius africanus). Uralkodó színe felül aranyzöldes sárga, mivel itt minden tollnak ilyen szinű szegése van. Ez az aranyzöld színezés még a téli ruházaton is élesen kifejezésre jut. Feje, tarkója, nyaka hátúlja, dolmánya és háta fekete, minden toll aranyzöld szegéllyel a hegyén foltozott. Homloka, szemöldöksávja, nyakoldala, melle és hasa megszakítás nélküli fehér sávot alkot, fara és alsó farkfedői szintén fehérek. Elsőrendű evezői sötétbarnák, a másodrendűek fekete alapon aranyzöld harántsávokkal. Alsó szárnyfedői fehérek, a hajlásban barnásak; hónaljtollai tiszta fehérek. Barnásfekete alapszínű farktollain 7–9 halványabb szalag van. Szeme sötétbarna, csőre fekete, lába feketésszürke. Hosszúsága 26, szélessége 58, szárnya 18, farka 8 cm.

A pettyes lile éppen olyan jellegzetes madara a tundrának, mint a futómadár vagy a pusztai tyúk a sivatagnak. A tundrán mindenfelől hallhatjuk a pettyes lile mélabús, majdnem panaszos szavát. Közép-Európát minden évben kétszer látogatja meg, t. i. vonulása alkalmával, mely szeptember végével kezdődik és márciusban végződik.

A vonuló madarak többnyire magasan, ékalakba rendeződve repülnek, akár a darú.

Északon az öregeket a vadászsólyom pusztítja, a fiatalokra a sarki róka, a rozsomák és a különféle nyestfajok, ölyvek, varjak és halfarkasok leselkednek. A halfarkasok a tojásukat is szívesen kiszedik. Ez a rablóbanda részben még téli útjukra is elkíséri őket. A vadásszal szemben a vonuló lile óvatos szokott lenni, és nagyon jól meg tudja azt különböztetni a földmívestől és a pásztortól. Aki a hangját jól tudja utánozni, az kelepcébe csalhatja. Húsa izletes, bár ősszel kissé halzsír íze van.

A pettyes lile – arany lile, göröngysneff – Magyarországon különösen régebben elég gyakori átvonuló volt, különösen a Dunántúlon, Alföldön és Erdélyben, míg a Felvidéken csak elvétve akadt. Kora márciusban érkezik, ittmarad még április folyamán, majd újból augusztus folyamán érkezik és ittmarad sokszor novemberig. Enyhe tél idején továbbra is itt marad és itt tölti a telet. Állítólag fészkel is nálunk, de ennek semmi látható bizonyítéka nincs. Egyetlen hazai múzeumban sincsenek hazai származású tojásai vagy fiókái. Az utóbbi években erről a fajról is mindinkább gyérülnek az előfordulásáról szóló jelentések.

Hasznos, rovarirtó, bár gazdaságilag nem nagyon számottevő, nem vadászható, hanem védett madár, tehát lövése minden időben tilos.