Sárjáró (Limicola Koch.)

A nemzetségbe tartozó fajokat nyúlánk test és kicsi fej jellemzi. Csőrük hosszabb a fejüknél, a hegyéig puha és hajlékony, hegyénél kiszélesedik, vége finoman lehajlik. Lábuk aránylag rövid, kissé vaskos, a sarkon felül csupasz és négy ujj van rajta. Középhosszú, meglehetősen hegyes szárnyukon az első és második evezőtoll a leghosszabb, egymás között azonban egyenlők. Farkuk rövid s vége a középső toll felé hegyesedik.

A sárjáró (Limicola platyrhynca Temm.)l

Feketebarna fejetetején két rozsdasárga hosszanti sáv húzódik végig. Dolmánya a rozsdasárga tollszegélyek kivételével fekete; szárnya felül hamuszürke, nyaka alsó része, begye és melle oldalai rozsdasárgásak, szürkésbarna foltokkal, az egyes tollak hegye fehéres, alsó fele fehér. Szeme előtt lévő sávja barna, szemöldöksávja fehér. Szeme barna, a csőr töve vörhenyesszürke, hegye feketés, lába sötét zöldesszürke. Ősszel a tollazat fölül sötét hamuszürke, amelyen a szárak sötét, valamint a szegések világosabb színe alkot valamelyes mustrázatot.

Úgy látszik, hogy a sárjáró Európában ritkább, mint Ázsiában vagy Amerikában. Hazája északon van, innen vonul télire egészen a Bengáliának megfelelő szélességig.

A sárjáró Magyarország egyik legritkább átvonuló madara, amelyből eddig csak a következő példányok ismeretesek: 1807-ből való példány a Fertőről, amely a bécsi Természetrajzi Múzeumban van; ugyancsak a Fertő mellékéről – Valláról – származnak a Huszthy Ödön-féle gyüjteményben lévő példányok és pedig egy hím és két nőstény; a hím 1892 május havából, a két nőstény 1895 május 15-ről. Chernel 1893 szept. 1-én lőtt egy példányt a Velencei-tavon, s ugyanakkor látott még kettőt. Az elejtett példány a gyüjteményébe került s onnan a Madártani Intézetbe s egymaga képviseli hazai nyilvános gyüjteményeinkben ezt a ritka fajt. Állítólag Nagyszeben mellett is lőttek egyet 1867-ben s Petényi szerint, Szentes és Hódmezővásárhely között is kézrekerült. 1917 szept. 30-án Chernel Balatonbogláron látott három darabot de lőni nem tudott belőlük.