Galléros fácán (Chrysolophus Gray)

[Régi neve: Thaumalea.]

Ebbe a nemzetségbe tartozik a legszebb tyúk-félék közé tartozó két madár. Első evezőjük kisebb, mint a második, míg az ötödik a leghosszabb. A kakasok fejét foszlott tollakból álló bóbita díszíti; különös díszként fölmereszthető gallérjuk van, melynek tollai tompán végződnek.

Az aranyfácán (Chrysolophus pictus Linn.)

A kínaiak „kinki”-jét, vagyis aranytyúkját bátran sorolhatjuk a legpompásabb madarak közé. Nemcsak a színezete igen szép, hanem alakja is igen tetszetős. A kakas fején dús aranysárga tollbóbita van, mely szinte beárnyékolja a gallért. Ennek a gallérnak bizonyos tollai túlnyomó részben narancsvörösek bársonyfeketén szegélyezve s ezáltal több párhuzamos csík támad rajta. A hát felső részének tollai – melyeket a gallér jórészt eltakar – feketén szegett aranyzöldek, mintegy pikkelyezettek; a hát alsó vége és farcsíkja aranysárga; pofája, álla, nyaka oldala sárgásfehér, a nyak alsó része, alsó teste fénylőpiros; a szárnyfedők gesztenyeszínű veresbarnák, a rozsdaveresen szegett evezőtollak vörhenyes szürkésbarnák; a válltollak kékek világosabb szegővel. A farktollak barnás alapszíne feketén márványozott, vagy hálószerű rajzolatokat mutat, a hosszú keskeny farkfedők sötétvörösek. Szeme aranysárga, csőre fehéressárga, lába barnás. Hossza 85, szárnya 21, a kettő kiterjesztve 65, farka 60 cm.

A paradicsomfácán (Chrysolophus amherstiae Leadb.)

Paradicsomfácán (Chrysolophus amherstiae Leadb.).

Az aranyfácánnak legközelebbi rokona, amelyet véleményem szerint felül is múl szépségben. A homlokán lévő tollpamat barna, egyébként veres. Gallérja ezüstszínű, sötéten szegett tollakból áll; nyaka, háta felső része, felső szárnyfedői világos aranyzöldek s a tollak sötét szegélyezése miatt szintén pikkelyezést mutat. Háta alsó része aranysárga sötét árnyékolással. A halaványvörhenyes felső farkfedőket fekete sávok, foltok tarkítják; alul fehér, a világosabb szegélyezésű evezőtollak barnásszürkék. A középső farktollak fehéresszürkén pettyezettek, feketén keresztsávozottak és sárgán szegettek, a többi farktoll inkább egérszürke. Az oldalvást lévő felső farkfedők, akárcsak az aranyfácánéi, lándzsásan megnyúltak és korallpirosak. Szeme aranysárga, csupasz pofája kékes, lába világos kékesszürke. Hossza 125, szárnya 22, farka 90 cm.

Az aranyfácán hazája Transzbajkália és Mongolia keleti része, majdnem egészen az Amur-folyóig, valamint Kína déli meg délnyugati része, különösen Kanszu és Szecsván tartományok. A paradicsomfácán ellenben Szecsván keleti részén, Jünnanban, Kujsóban és Tibet keleti részén fordul elő. Mindkettő a hegyvidék madara, de az aranyfácán mégis mindig az alacsonyabb hegyek lakója, míg rokona 2000–3000 m magasságig is felmegy. Ez a különbség akkor is megvan közöttük, ha egyugyanazon hegyen mind a kettővel is találkozunk.

Az aranyfácán április végén kezd dürrögni. Ilyenkor sokkal sűrűbben hallhatjuk sziszegő hivogatóját, mint máskor. Egyébként is sokkal élénkebb, nagyobb verekedős és különféle szép testmozdulatokkal tetszeleg magának: fejét lehajtja, gallérját magasra felhajtja, szárnyait kiterjeszti, mindenféle tetszetős mozdulatokkal sürög-forog. Ha a tyúkot magához akarja hívni vagy másféleképpen is tolmácsolni akarja érzelmeit, háromszor-négyszer egymásután rövid hangot hallat, mely távolról a kaszaköszörüléshez hasonlít, s amelyet más madár hangjával szinte lehetetlen összetéveszteni, de viszont leírni is igen bajos. Ott, ahol a tyúk szabadabban mozoghat, május elején kezd tojni, miután jól eldugott helyet keres s ott a többi fácánhoz hasonlóan összekotor valami kezdetleges fészket. 8–12 tojása aránylag igen kicsi, egyenletesen rozsda-, vagy sárgásveres. Szűk ketrecben a tyúk ritkán költ, azaz csak akkor, ha teljesen biztos lehet benne, hogy nem figyelgetik. Ezért a tojásokat házityúkkal szokták kiköltetni, mely célra rendszerint a törpe bantumtyúkot választják. A nagyon helyes csibék 23–24 nap mulva kelnek ki. Életük első napjaiban, mint valamennyi fácánfaj, ezek is gondos ápolást igényelnek, különösen fontos nekik a száraz meleg, de kedvező időjáráskor már 2–3 napos korukban ki lehet őket bocsátani a szabadba. Nevelőanyjukat nem követik mindig, nagyon szeretnek megszökni, de néha már félnap alatt is rászoktathatók a követésére.

Mindaz, amit az aranyfácán dícséretére fel lehet hozni, még fokozott mértékben ráillik a paradicsomfácánra is. Még kecsesebb, még ügyesebb, és ami a fő, edzettebb; a mi klímánk iránt nem annyira érzékeny, mint rokona, mellyel különben olyan közeli a rokonsága, hogy minden teketória nélkül párosodik vele s a frigy leszármazottai is szaporodásképesek.