Guvatfürj (Turnix Bonn.)

A Turnix nemzetség a 3 lábujjú fajokat foglalja magában. 20-nál több idetartozó fajt ismer a madártan. A kakas kotlik egyedül.

A guvatfürj (Turnix sylvatica Desf.)

Guvatfürj (Turnix sylvatica Desf.).

A spanyolok „lorillo”, az arabok „szemmana”, a mórok „szerkil” néven ismerik. Kisebb a fürjnél; a tojó szembetűnően nagyobb a kakasnál. Az ivarok színezet dolgában még kevésbbé különböznek, mint más fajokéi. Szeme világos sárgásbarna; lábai világosbarnák.

Egész Észak-Amerikában Senegalig, sőt talán még délebbre is, ezenkívül Spanyolországban és Szicíliában honos ez a mindmáig kevéssé ismert madárfaj. Európa egész országaiban – ha itt-ott előfordul – bizonyára csak elkóborolt példányokról lehet szó. Előfordulási helyein való gyakoriságáról nehezen alkothatunk magunknak tiszta képet, mert nem egykönnyen találkozhatunk a visszavonultan, rejtetten élő madárral. Legkedvesebb tartózkodási helyei a törpepálmával benőtt, sivatagszerű területek.

Életmódját legtalálóbban Loche írja le, aki évek során lakott Algériában, s így bőségesen volt alkalma madarunk megfigyelésére. Ott is sűrű, bozótos helyeken tartózkodik. Mindegyik pár magában él, s nem társul atyafiaival. Vad és óvatos állat létére az üldözés elől idejében menekszik, de csak végső szükségben folyamodik szárnyaihoz. Inkább addig fut, amíg csak bír, legvégül pedig áthatolhatatlan bozótba veszi be magát, ahonnét semmi szín alatt sem zavarható ki, sőt kézzel megfogható s ügyes kutya is elkaphatja.

Rovarokat és magvakat körülbelül egyforma mennyiségben költ el. Loche számos példány gyomrában magvakkal és egyéb növényi anyagokkal együtt hangyákat és egyéb rovarok maradványait – kavicsokkal vegyest – találta.

Fészkét a tojó – talán a kakas segítségével – holmi fűbokorban vagy egyéb bozótban rakja; ez a földbe kapart gödröcskénél nem egyéb, amelyet még fűvel sem mindig bélel ki. De oly jól van elrejtve, hogy valóban nehéz ráakadni. Évenként valószínűen kétszer költ. Loche véleménye szerint öregebb tyúkok először májusban, másodszor pedig augusztusban, fiatalok pedig júniusban és szeptemberben költenek. A fészekalj 4–6 tojásból áll. Egyedül a kakas kotlik; a kikelő fiókák fészekhagyók, eleinte szüleik nagy gonddal vezetgetik, s gyöngéd „kru” szóval hivogatják össze.

Ezen a hangon kívül még egy sajátos, a bölömbikáéra emlékeztető, de gyöngébb bőgő hangot is hallat a guvatfürj.

Megfelelő ápolás mellett a fogságot megszokják, sőt még költenek is.